KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kolostor

Tosoki Gyula

Le Couvent – francia–angol–portugál, 1995. Rendezte: Manoel de Oliveira. Szereplők: John Malkovich, Catherine Deneuve, Luis Miguel Cintra. Forgalmazó: Caesar Film International. 90 perc.

 

Az 1908-as születésű portugál stílzseni, Manoel de Oliveira a kilencvenes években olyan alkotói lendületet vett, amilyet jobbára csak húsz és harminc közötti debütáns rendezők tudnak, és egyre-másra ontotta magából a váltakozó színvonalú filmeket. A kolostor nem a legjobbak közül való, viszont néhány felettébb emlékezetes pillanattal szolgál.

Miként Oliveira kilencvenes évekbeli munkáinak mindegyike, ez is erősen meditatív jellegű, filozofikus hangütésű. Dante után (Isteni színjáték, 1991) Goethe ihlette meg a veterán mestert, A kolostor a Faust kortárs közegbe helyezett variációja a nagyjelentőségű tudományos felfedezést hajszoló, ekképpen nevének halhatatlanná tételére ácsingózó kutatóról. Michael Padovic professzor azért érkezik feleségével Portugáliába, hogy Shakespeare származásával kapcsolatos, nagy horderejűnek hitt felismeréséhez megdönthetetlen bizonyítékokat gyűjtsön, ám az evilági örömök ígérete (konkrétan: a segítésére kirendelt könyvtáros lány Gioconda-mosolya) eltérítik eredeti szándékaitól.

A történet sovány, a befogadás azonban komoly feladatot jelent a kultúrtörténeti utalások tömege, az ólmos atmoszféra és a kortárs zenedarabokkal telezsúfolt hangsáv miatt. Mindennek tetejébe a tolakodó jelképiség, valamint a fényről és a sötétségről szóló hosszadalmas monológok kifejezetten rosszat tesznek a filmnek (bár, tegyük hozzá, elvétve néhány örökbecsű mondat is akad, mindenekelőtt az, melyben a „Lucifer kínzókamrája” nevű sziklabarlangot a professzor nejét alakító Catherine Deneuve óriási vulvaként jellemzi).

A bevadultabb vagy enerváltabb jelenetekért a mesteri képkezelés kárpótolja a nézőt. Az egykor duhaj formanyelvi kísérleteiről nevezetes rendező ezúttal kizárólag nagy mélységű állóképekkel dolgozott, amelyek megszerkesztésekor fokozott hangsúlyt helyezett a fénnyel és árnyékkal folytatott játékra. Egy-egy képe sokkal többet mond el a nagybetűs Jóról és a Rosszról, Fényről és Sötétségről, mint a szigorúan-sejtelmesen elmormolt tirádák. A kolostor a csodás clair obscur miatt magáról a film médiumáról szóló tanulmánnyá válik: Oliveira műve elmélkedés a filmről, ami – mint tudjuk – a tárgyról visszavert fény foglyul ejtése nyomán (azaz örökkévalóvá tétele útján) születik.

Extrák: Előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9188