KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hideo Gosha filmjei

Kovács Marcell

Szamurájok és banditák (Kumokiri Nizaemon) – japán, 1978. Szereplők: Tatsuya Nakadai, Shima Iwashita, Shogoro Ichikawa. 156 perc; Az éjszakai vadász (Yami no karyudo) – japán, 1979. Szereplők: Tatsuya Nakadai, Yoshio Harada, Ayumi Ishida. 132 perc; A halál árnyai (Jittemai) – japán, 1986. Szereplők: Mariko Ishihara, Masanori Sera, Mari Natsuki. 111 perc; Mindhárom filmet a Black Mirror forgalmazza.

 

A neves szamurájfilm-rendező, Hideo Gosha három alkotásának megjelenése akkor is örömteli esemény, ha a válogatás nyilvánvalóan esetleges. Nem Gosha legjobb filmjeiről van szó, bőven a hatvanas évek nagy sikerei után születtek, de ettől még mindhárom érdekes látnivaló.

A Szamurájok és banditáknak kitüntetett helye van a magyar mozirajongói lélekben, Goshának ez a munkája egyike volt a nálunk hivatalosan bemutatott maroknyi harcos témájú távol-keleti filmnek. Egy meghasonlott szamuráj története, aki régi személyiségét hátrahagyva bűnözővé válik, hogy azután tíz év elteltével az erkölcsi parancs nevében újra magára öltse a páncélt, és elégtételt vegyen a családi tragédiához vezető múltbeli sérelmekért. Tatsuya Nakadai a főszereplő, aki Toshiro Mifune után a szamurájfilmek második legnagyobb sztárja volt – érzékenysége, fegyelmezettsége miatt sokak szemében azonban a legnagyobb. A Szamurájok és banditák mesteri Gosha-film. Látványvilága ugyan kevésbé kifejező, mint az italowesternesen komor Goyokiné (A sógun aranya), és nem annyira átütő erejű a történet, mint a szatirikus, mégis megható Hitokiriben (Fejvadász), ám amikor a túlírt forgatókönyv az utolsó harmadba ér, és végre összeáll a kép, a testvéri kötelesség és a személyes felelősség drámája szinte robban.

Nehezen bontakozik ki Az éjszakai vadász is, a szövevényes mese a klánok ármánykodása körül forog, de a mélyben itt is a felelősség belső konfliktusa húzódik. Nakadai ezúttal a klán vezetőjét játssza, aki nemet mond a személyes hatalmi és anyagi szempontok szerint alakított modernizációs törekvésekre. Miután eltemette hűséges szamuráját, annak haláláért is bosszút áll, amikor párbajra hívja a haladást képviselő kapzsi elöljárót. Utóbbit a rövid szerepben is meggyőző Sonny Chiba alakítja, a múltbeli tévedéséért vezeklő szamurájt, a film igazi főszereplőjét pedig Yoshio Harada – valóságos sztárparádéval van dolgunk. Gosha pengeélen táncol: a harcjelenetekben itt-ott felbukkannak a hetvenes években kötelező műfaji kellékké váló levágott végtagok és vérszökőkutak, az alkotói szemlélet azonban elmélyültebb, a mondanivaló sokrétűbb, mint a korszak direktebb megközelítésű kalandfilmjeiben. Különösen érdekes a négy női karakter: mindannyian erős személyiségek, a sors kihívásaira megalkuvás nélkül válaszolnak.

A halál árnyai már két amazon története. Mindketten annak az értékes kimonóövnek a megszerzésére törnek, amiben a klán bűnös üzelmeit bizonyító irat lapul. Egyikük, a piros szalaggal harcoló titkosrendőr, apja halálát bosszulná meg a klánon, a másik, a tűdobáló gengszterasszony, a szerelme elvesztését. A film már a nyolcvanas évek közepén készült, és ez jól látszik rajta. A mértéktelenség szellemében fogant, a szamurájfilmes hagyomány mellett a James Bond-széria, sőt a Nikita hatását is magán viseli. Szinte kizárólag műtermi díszletekben játszódik, még az alkonyati öböl is mesterséges. Lila és vörös fények világítják a szándékosan ripacskodó színészeket, nehéz eldönteni, hogy tragédiát vagy komédiát látunk. Esetleg modern balettet? A cselekményt rendre megszakítják a két főszereplő bizarr szólótánc-produkciói, gomolygó füsttel és villódzó diszkófényekkel a háttérben.

Extrák: Extrák nincsenek, vannak viszont zavaró forgalmazói bakik: helyenként ellentmond egymásnak a szinkron és a felirat, Az éjszakai vadászt a borító Sonny Chiba nevével, de Yoshio Harada fotójával reklámozza, a Szamurájok és banditák dobozán pedig érthetetlen módon két Masaki Kobayashi-film (Szamurájlázadás – elöl; Harakiri – hátul) képei láthatók.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9275