KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zöld hentesek

Schreiber András

De Gronne slagtere – dán, 2003. Rendezte és írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Sebastian Blenkov. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Bjarne / Eigil), Mads Mikkelsen (Svend), Line Kruse (Astrid), Nicolas Bro (Hus Hans), Aksel Erhardtsen (Villumsen). Gyártó: M&M Productions / TV2 Danmark. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

 

Egy budapesti városi legenda szerint a hatvanas években, dacolva a hiánygazdasággal, a Klinikák proszektúrájához közeli üllői úti hentesüzletben mindig lehetett friss májat kapni. Ínség idején más értelmezést nyer a szervkereskedelem, és mást értünk a friss hús fogalma alatt – a viccet félretéve a nyers létösztön oldhatná némiképp az urbánus szóbeszéd erkölcsi feszültségét, csakhogy a legenda szerint a törzsvevőknek sokkal jobban ízlett a pult alól vásárolt belsőség, mint az állami beszállító portékája. A húshiány csak apropója a gusztusnak, pont úgy, ahogy a Delicatessen rémházának lakói is rákapnak a másik ízére. Lupus est homo homini – a szállóige testé lőn, ezt bizonyítja megannyi kannibál-mozi, a témától pedig cseppet sem idegen a tréfa: a borzalmat legsikeresebben humorral lehet enyhíteni.

Anders Thomas Jensen (Ádám almái, Mifune utolsó dala) 2003-as alkotásában – a Caro-Jeunet páros opuszához vagy a Sweeny Toddhoz hasonlóan – a kannibál mészárszék történetét vérfekete humorban áztatva tálalja fel. A két tragikomikus, munkájában sikertelen hentes, Svend és Bjarne egy véletlen balesetnek köszönhetően (tévedésből a hűtőkamrában tevékenykedő villanyszerelőre zárják az ajtót) találják meg az áhított piaci rést; ugyanakkor az újdonsült delikátesz-üzem számára épp a nehezen (és kikezdhetetlen erkölcsi gátakba ütköző eszközökkel) előteremthető friss hús jelenti a szűk keresztmetszetet (az indíték és az eszközök hátborzongatóan hasonlatosak a Raoul a terítéken című Paul Bartel-klasszikuséhoz). A Dogma-forgatókönyvíróként befutott dán direktor hamisítatlan fekete komédiát rendezett, szikár, visszafogott stílusban, ugyanakkor a legapróbb részletekre is figyelve. Ez a részletgazdagság azonban a tanulságot illetően nem jellemző: Jensen keveset moralizál, így aztán az erkölcsi mócsingra áhítozóknak bőven van min rágódniuk. Hely hiányában álljon itt talán a számunkra legkézenfekvőbb értelmezés, miszerint „az vagy, amit megeszel”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9519