KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Szíven szúrt ország

Sötét oldal

Barotányi Zoltán

Kálomista Gábor gyorsreagálású dokumentumfilmje több kérdést vet fel a veszprémi tragédia kapcsán, mint ahányat megválaszol.

 

Nem egyszerű dolog filmet készíteni lezáratlan, még folyamatban lévő történésekről. Némi bátorság is kell hozzá – elvégre, mire elkészül a mozidarab, esetleg egészen mást gondolunk okokról, motivációkról – s ha a való életből vett krimiről beszélünk, akkor áldozatokról és elkövetőkről. Mindebből, legalábbis e pillanatban erősen így látszik, módfelett kevés vonatkozik a Cozma-gyilkosságra: a sokak szemében mártírrá nemesült áldozat nevét már az is megismerte, aki korábban soha nem érdeklődött a férfi kézilabda, konkrétan a világklasszis veszprémi gárda, vagy egyáltalán a magyar sportélet iránt. Ne tagadjuk, mindebben szerepet játszott, hogy egy érdemdús kézilabdázót, ráadásul légióst, konkrétan – s ennek bizony a történelmi kontextus szempontjából komoly jelentősége van – egy magyar klubszínekért harcoló román sportembert gyilkoltak meg brutális módon. S azt se felejtsük el, a vélelmezett elkövetők, a már letartóztatott gyanúsítottak, s a gyilkossághoz vezető konfliktusban részvevő szűkebb társaságuk (az úgynevezett. „enyingi banda”) profilja pontosan beleillik a magyar közéletet sajátos, etnikai alapon tematizáló, amúgy igencsak népszerű narratívába. A Szíven szúrt országban többször is kimondják a verdiktet: Marian Cozmát „a cigányok” ölték meg – és ők sebesítették meg súlyosan a vallomások szerint csupán védelmére kelő csapattársait Zarko Sesumot és Ivan Pesic-et – jól sejtik, ők is külföldi vendégjátékosok.

Persze nem mindenki vélekedik ilyen szimplifikáltan. A Szíven szúrt ország azért jelentős vonalakban (igaz, felületesen) követi a nemzetközileg ismert dokumentumfilmes trendet. Habár a filmkészítők (jelen esetben mindenekelőtt Kálomista Gábor producer, aki amúgy elkötelezett Veszprém-rajongó) érezhetően masszív és megdönthetetlen hipotézis alapján dolgoztak, s tudomásuk van a történések valós dramaturgiájáról s cáfolhatatlan, fatális logikájáról, de azért megszólalnak azok is, akik nem ilyen sarkítva látják a történéseket. Merő szerecsenmosdatás – mondhatják a vezető narratíva elkötelezett hívei. De azért nekik sem árt meghallgatni, amit a roma jogvédő vagy éppen a vádlottak ügyvédei mondanak – még ha nem is lesz számukra túl meggyőző. Hogy egyrészt kockázatos, s nem is méltányos egy súlyos bűncselekmény elkövetőinek (vélt vagy tényleges) származása alapján bűnösnek bélyegezni egy egész kisebbséget (ez ugyanis rút etnicista logika), másrészt ugyanazon történetet sokan sokféleképpen láthatják s adhatják elő. Az ügyészség dolga, hogy a (nyilván) gondos rendőri nyomozás ismeretében, a vallomások mérlegelése nyomán összeállítsa a vádiratot, s bizonyítsa a vádlottak bűnösségét. Bizonyára sokaknak cinikusan hat Magyar György, médiaszerte jól ismert „sztárügyvéd” amúgy teljesen jogszerű érvelése: a védőnek ezzel szemben nem dolga védence ártatlanságának bizonyítása.  

A Kálomista Gábor produceri irányításával, villámgyorsan elkészült, öndefiníciója szerint fikciós dokumentumfilm persze nem csak e szempontból lesz zavarba ejtő alkotás. Benne ugyanis szétválaszthatatlanul keverednek össze az összetört Cozma-papa valóban megrázó szavai, a csapattársak (és a város, a drukkerek) gyászának megrendülést sugárzó (üsse kő: kicsit patetikus) képei, a visszaemlékezések, vallomások – valamint egy belső diskurzus dialógjai, ahol a tét „csupán” annyi: most akkor van „cigánybűnözés” vagy nincsen. Ez előbbi vélekedést a filmben megszólalók közül különösen Hunyadfalvy Ákos, a veszprémi sportegyesület társadalmi elnöke (maga is ügyvéd) képviseli nyíltan és konzekvensen – lelke rajta. Ám még neki sincs tere érvelni a maga álláspontja mellett, mert hirtelen jön egy youtube-bejátszás, az enyingiek vonulnak Siófok főutcáján „Sötét oldal” (!) belső fejezetcím alatt, belső kamerafelvételeket látunk a tragédia színhelyéül szolgáló szórakozóhelyről, esetleg jelenetek következnek a gyilkosság dramatizált feldolgozásából, melyet azután a film végén egészében is megtekinthetünk. Ez utóbbit alighanem megtörtént eseteket feldolgozó bűnügyi csatornák repertoárjából kölcsönözték, ott nyilván meg is van a funkciója, itt meg jócskán keresettnek tűnik.

Néhány tanulsága azonban mindenképp akad e félig sikerült filmnek – vagy inkább azon történéseknek, melyek nyomán, s melyek kontextusában elkészült a Szíven szúrt ország.

Magyarországon igencsak elterjedt a banditizmus, jelentős csoportok vonják ki magukat (legalábbis látszólag) a törvények hatálya alól, sokan privatizálnák az állam erőszak-monopóliumát, s vindikálják maguknak az önkényes igazságtétel jogát. Ha azonban azt hisszük, hogy mindez valamiféle etnikai (csak az egyik, bármelyik félre tartozó) probléma, akkor súlyosan tévedünk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9806