KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rémségek cirkusza

Vajda Judit

Cirque du Freak: The Vampire's Assistant – amerikai, 2009. Rendezte: Paul Weitz. Írta: Paul Weitz, Brian Helgeland és Darren Shan. Kép: J. Michael Muro. Zene: Stephen Trask. Szereplők: Chris Massoglia (Darren Shan), John C. Reilly (Crepsley), Salma Hayek (Madame Truska), Josh Hutcherson (Steve), Willem Dafoe (Gavner). Gyártó: Universal Pictures / Donners' Company. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.

Öccse, Az arany iránytűt jegyző Chris után Paul Weitz is ifjúsági fantasyval jelentkezik, és szintén egy népszerű irodalmi alapanyaghoz fordult ihletért: Darren Shan négy trilógiából álló Vámpír-sorozata első három regényének cselekményét rántotta össze egyetlen filmbe. A félresikerült adaptációnak köszönhetően azonban az író csodaszép ifjúsági könyvei a vásznon elvesztették minden mélységüket, és sekélyes tinifilm lett belőlük, melynek minden kockáján érződik az alkotók izzadságszagú erőlködése, hogy megfeleljenek a – még az is lehet, hogy alaposan félreismert – tizenéves célközönségnek.

Így válik az önfeláldozásból egy vérszívó inasaként, félvámpírrá változva egy vándorcirkuszhoz szegődő kamasz meséjében a nyomasztó és félelmetes freak show vicces varietévé, kap szemöldök-piercinget a kígyófiú és központi szerepet a mobilok, kütyük a regényeredetik időtlensége helyett. Weitz filmjében áthelyeződnek a hangsúlyok is: Darren tetszhalála például az első kötet legmegrázóbb része volt, míg itt olcsó poén lesz belőle. A film próbál ugyan izgalmasabbnak tűnni, de szinte mindig a bejáratottabb megoldást választja a könyvek keresetlen őszintesége helyett.

A Rémségek cirkuszában túl gyorsan történik minden, nem tartanak ki semmit: súlyos történéseket zavarnak le egy trendi zenével aláfestett szekvenciában, és gyorsan végigvágtáznak a durván leegyszerűsített cselekményen. A könyvekkel ellentétben így a filmnek nem alakul ki saját világa; nem lehet, mert nincs is idő belehelyezkedni. A filmesek csak a kellékeket, a külsőségeket használják az eredeti műből – ám hiába véreztették ki, a filmbeli „brutálvámpírokkal”, a vérszipolyokkal ellentétben épp a velejét nem tudták kiszívni. Az első Vámpír-trilógia így átalakulása során titokzatosból hétköznapi lett: súlytalan, egyszer használatos tucatáru két Alkonyat-folytatás közt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9976