KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Együtt élhetnénk

Ádám Péter

Et si on vivait tous ensemble? – francia-német, 2011. Rendezte és írta: Stéphane Robelin. Kép: Dominique Colin. Szereplők: Guy Bedos (Jean), Pierre Richard (Albert), Claude Rich (Claude), Geraldine Chaplin (Annie), Jane Fonda (Jeanne). Gyártó: Manny Films / Studio 37. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 96 perc.

Három hetvenen felüli férfi (Guy Bedos, Pierre Richard és Claude Rich), valamint két szintén hetvenen felüli nő (Geraldine Chaplin és Jane Fonda), akit jó négy évtizedes barátság fűz össze, elhatározza, hogy összeköltözik öreg napjaira. Ezerszer inkább a közös élet minden kényelmetlensége, mint a rettegett öregotthon. (A szereplők közül hármat aligha kell bemutatni, de a nálunk ismeretlen Guy Bedos Pierre Richard-hoz fogható nagy nevettetője, Claude Rich pedig egyik legkiválóbb színésze Franciaországnak.) A rendező, a fiatal Stéphane Robelin, akinek ez már második játékfilmje, meglehet, nem döntötte el világosan, mit is akar csinálni: franciás vaudeville-t, vagyis klasszikus bohózatot, többé-kevésbé előre látható harsány poénokkal és gagekkel, vagy hol nyugtalanító, hol megható, hol megmosolyogtató finoman ironikus filmet öregségről és elmúlásról. Egyszerre gyöngéd és kegyetlen ez a senior movie, amely tulajdonképp ugyanolyan atipikus film, mint az Életrevalók, és ugyanolyan sikeresen kerüli el a pátosz meg az érzelgősség alattomos csapdáit.

Szép látvány-ötlet: az idős pár, az unokák nem kis örömére, úszómedencét csináltat a kertben; és amikor a markológép már kivájta a műanyag medencének a hatalmas téglalap-alapú üreget, az öt jó barát, odalenn a frissen ásott gödörben, a pétanque nevezetű francia golyójátékot játssza, jelképesen előrevetítve az immár nem is olyan távoli véget. De bármilyen jó is a dialógus, az ilyen ihletett pillanatok, sajnos, ritkák, és mintha a komolyabb művészi becsvágyról árulkodó erőfeszítések szinte a film egész időtartama alatt birkóznának a rendező tucat-megoldásokra és sekélyességre is hajlamos rosszabbik énjével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11264