KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Öngyilkos bevetés

Pápai Zsolt

Cleanskin – brit, 2013. Rendezte: Hadi Hajaig. Szereplők: Sean Bean, Charlotte Rampling, Abhin Galeya. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 105 perc.

 

A nem létező jelenséget fedő „iszlám (esetleg: arab) terrorizmus” szóösszetétel a politikailag korrekt beszédmódra más tekintetben kínosan ügyelő Nyugat egyik ragyogó találmánya viselt dolgai elkendőzésére és legújabb kori gyarmatosító törekvéseinek legitimálására. Mellesleg, jól hoz a konyhára, nem csak a politikusok és az iparmágnások, de a média- és a filmbiznisz munkásai számára is.

Hollywood után a britek is kezdenek felzárkózni, az Öngyilkos bevetés ezt mutatja. A Londonban játszódó történet egy mindenre elszánt terrorista utáni hajszáról szól, aki nem becsüli meg új hazáját, és beleharap az enni adó kézbe. A film javára írandó, hogy a szerkezete meglehetőst formás: jó ritmusban adagolt felfordulás-jelenetek képezik a struktúra pilléreit, és bár sokszor kiszámíthatóak az események, az akcióthrillerektől elvárható minimum teljesül. Az pedig kifejezetten szimpatikusnak tűnik, hogy – legalábbis eleinte – némi Nyugat-kritika is kiolvasható a műből: Hadi Hajaig rendező–forgatókönyvíró a titkos küldetést levezénylő terminátort (Sean Bean) a nézői azonosulást igencsak megnehezítő zombiformára fazonírozza, ráadásul a bárdolatlan modorát demonstráló mondataival („A fejére lőj, különben robbantani fog!”) sem teszi vonzóvá a figurát; ugyanakkor a korántsem visszataszító antagonista szájába a Nyugat elmúlt évszázadainak kritikájaként felfogható – nem feltétlenül filozofikus mélységű, de mégiscsak igaz – megjegyzéseket ad („A jog ereje lényegét veszti az erőszakkal szemben. És ez minden országra igaz.”). Szomorú, hogy ezt a forradalmi szemléletet a játékidő második felében odahagyja a rendező (az antagonistáról kiderül, hogy ami jó benne, azt a britek között eltöltött éveknek köszönheti, a Bean-karakterről pedig megtudjuk, hogy elzombulásáért a „terroristák” a felelősek), és ekképpen az Öngyilkos bevetés leleplező mozgókép-tanulmány helyett csak egy újabb tétel lesz azon tucatfilmek sorában, amik a nyugati világ képmutatását és politikai inkorrektségét bizonyítják.

Extrák: werkfilm és előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11608