KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A holocaust a lengyel filmben

Szexterápia

Kovács Bálint

The Little Death – ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Josh Lawson. Kép: Simon Chapman. Zene: Michael Yezerski. Szereplők: Bojana Novaković (Maeve), Ben Lawson (Glenn), Josh Lawson (Paul), Damon Herriman (Dan). Gyártó: Head Gear. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.


Egy maga is egyre rosszabbul halló jelnyelvi tolmács feszengve közvetít a demens anyukáját szextelefon-szolgáltatása bevételeiből ápoló call-girl és a legalább minimális szexuális élvezet érdekében még a megalázó szituációt is vállaló siketnéma srác között: a remek helyzetkomikum, a kiszolgáltatottság és egymásra utaltság megkapó ábrázolása, meg az obszcenitásba csomagolt költőiség ilyen kiváló elegye miatt már önmagában érdemes volt leforgatni és megéri megnézni a Szexterápiát: Annak ellenére, hogy az ausztrál koituszkomédia a fent leírt utolsó epizódon kívül voltaképpen semmi újat nem tesz hozzá a jól ismert sablonhoz, amelyben különös szexuális vágyakból és gyakorlatokból kiindulva bomlik ki egy-egy pár minden krízise, öröme vagy leküzdendő problémája, és amelynek legutóbbi képviselője a kanadai Variációk szexre (Young People Fucking) volt.


Mert persze valójában nem a szexről szól a Szexterápia (sokatmondó, hogy szeretkező párokat is alig látni benne, és még a korhatárbizottság előtt sem nagyon kell pironkodnia Josh Lawson író-rendezőnek): a különféle szexuális preferenciák inkább komoly párkapcsolati-lélektani változások katalizátorai. Például a szomnofiliás férfi valójában nem szexuális élvezetet talál alvó felesége látványában, hanem ráébred, hogy csak ilyenkor érezheti magát embernek a túl kritikus és lenéző asszony mellett; ahogy a szerepjátékba belefeledkező férfiről is kiderül, hogy nemcsak a szex, hanem az élet is lehetetlen vele.


Az egymáshoz csak lazán fűződő szkeccsek színvonala egyenetlen: hol eredetiek és találóak, hol közhelyesebbek az ábrázolt lélektani folyamatok, ahogy a sokszor egészen frappáns és fekete, máskor igen kifinomult humor is néha a legolcsóbb komédiák szintjére süllyed – ami sehogyan sem illik a film egyébként mindvégig tagadhatatlan igényességéhez.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11959