KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Samba

Barkóczi Janka

Samba – francia, 2014. Rendezte és írta: Eric Toledano és Olivier Nakache. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: Omar Sy (Samba), Charlotte Gainsbourg (Alice), Tahar Rahim (Wilson), Izia Higelin (Manu). Gyártó: Quad / Ten Films / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 120 perc.

Samba, nevével szöges ellentétben, bizonytalanul mozog a parketten, félénk a nőkkel, kigyúrt izmaival együtt is kissé esetlen. Problémáinak fő forrása mégsem ez, hanem a nyomasztó tény, hogy tartózkodási engedély hiányában bármikor kitoloncolhatják Franciaországból. Amikor a jólelkű szenegáli migráns, aki magát illedelmesen meghúzva évek óta mosogat különböző hotelek hátsó traktusaiban, egy jobb állás és egy teljesebb élet reményében nagy lépésre szánja el magát, a hatóság kíméletlenül lecsap, hogy érvényesítse a törvény szigorát. A férfi egyetlen reménye ebben a helyzetben a bevándorlási hivatal jogsegélyszolgálata, ahol szerencsés módon rálel az üzleti szférából érkező, idegösszeomlását szociális munkával kúráló Alice támogatására.

Az Életrevalókkal berobbanó Olivier Nakache – Eric Toledano rendezőpáros ebben a könnyed hangvételű romantikus filmben másodszor használja fel az egyszer már sikeresnek bizonyult receptet. Sok humorral, mérhetetlen életigenléssel dolgoz fel egy olyan témát, amely a valóságban közel sem lehet rózsásnak nevezni. A toleranciáról és esendőségről szóló kedves történet sorra veszi azokat az abszurd szituációkat, amelyekkel az illegalitásban élők nap mint nap szembesülnek, ezzel a lazán felskiccelt katalógussal pedig hol megnevettet, hol megríkat. Az Életrevalók óta szupersztárrá nőtt Omar Sy és a Lars von Trier munkáival különösen divatossá váló Charlotte Gainsbourg a főszerepekben meglepően jól rezonál egymásra, a tagbaszakadt, őszinte afrikai férfi és a sápadt, neurotikus európai nő találkozása még a sok klisé ellenére is szerethetően visszafogott marad. A duett megválasztása egyszerre biztosítja a színvonalat és a nézők figyelmét, noha a forgatókönyv a korábbiakhoz képest ezúttal meglehetősen kiszámíthatónak, kevéssé kidolgozottnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12151