KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

  Asterix, Lucky Luke és a mangahelyzet

Megkönnyebbülhetnek a klasszikus Asterix-képregény kedvelői, kiadóváltás történt ugyan, de kis kihagyás után folytatódik a sorozat, mi több, a karácsonykor bemutatott animációs filmhez kapcsolódóan a szokásosnál hamarabb jött a következő rész.

Az Asterix-történetek nagyjából két kategóriára oszthatók: vannak az „utazósak”, amelyekben a főszereplők egy másik országba látogatnak, ami alkalmat kínál az alkotóknak az adott néphez kapcsolódó képzetek, közhelyek és előítéletek anakronisztikus kifigurázására, és vannak a „helyben maradósak”, amelyekben – többnyire valamilyen külső inger hatására – konfliktus támad a kis gall falu lakói között.

Utóbbiak közül való a legnagyobb kedvencem, A perpatvar. Nem fogom szó szerint idézni Beaumarchais-t, aki A sevillai borbélyban remekül mutatja be a rágalom és az arra való fogékonyság gyilkos párosát, legyen elég annyi, hogy René Goscinny egészen biztosan ismerte a híres monológot, és Tullius Destructivus személyében megalkotta a tökéletes ellenlábast Asterix és barátai számára. Úgy gondolom, ez azon kevés albumok egyike, amellyel a legmakacsabb képregényellenzőket kivéve bárkit meg lehet győzni arról, hogy a képregény formája alkalmas remekművek megalkotására.

Az Asterix a helvéteknél a mai Svájc területére kalauzol el minket. Rögeszmés tisztaság és pontosság, kakukkos óra, havasi kürt, banktitok, fondü, van itt minden, ami kell. A „nemzeti sajátosságokra” épülő poénok szokás szerint remekül ülnek, de a történet vezérfonala talán nem olyan erős, és az ellenfelek nem annyira egyediek.

Az istenek otthona ismét a faluban játszódik nagyrészt, és a rómaiak újabb furfangos kísérlete behódoltatásukra ismét viszályt gerjeszt a barátok között, ezúttal „gazdasági” alapon. A történet felfogható amolyan „plázaépítés-ellenes” pamfletként is. A legjobbak közül való ez is.

Asterix 15: A perpatvar, 16: Asterix a helvéteknél, 17: Az istenek otthona. Színes, puhafedeles, kötetenként 44 oldal. Móra kiadó.

 

Míg a fenti Asterix-történetekben mindössze egy híresség (Guy Lux televíziós műsorvezető) karikatúrája szerepel, a legújabb, a franciaországi megjelenés után alig pár hónappal már magyarul is olvasható Lucky Luke-epizód a paródián alapul.

Olyannyira, hogy ez kissé meg is nehezíti a humor értékelését azoknak, akik nem ismerik Georges Lautner 1963-as klasszikus krimi-vígjátékát, a Les tontons flingueurs-t (magyarul Lövöldöző taták címmel vetítették). Nemcsak, hogy már az alapötletet is ebből a filmből kölcsönözte az íróként visszatérő Laurent Gerra, hanem a film jó néhány szereplőjének a karikatúrája is feltűnik a színen (főként Francis Blanche, Robert Dalban és Bernard Blier), sőt pár jelenet és szállóigeként rögzült mondat is felismerhető a képregényben. Csakhogy ezeknek esélyük sincs átjönni a fordításban, ami bizony csökkenti az epizód élvezeti értékét. Nem rossz, persze, de volt jobb.

Lucky Luke 21: Dalton nagybácsik. Színes, puhafedeles, 44 oldal. Pesti Könyv kiadó.

 

Nem is olyan régen, mondjuk öt évvel ezelőtt úgy tűnt, a magyar képregénypiac legerősebb szegmense lesz a manga, hiszen a nulláról indulva igen gyorsan felfutott a távol-keleti képregények száma, évente 45-50 kötet is megjelent. Aztán egymás után ábrándultak ki a kiadók, az (utólag alaptalannak bizonyult) határozottsággal támadó Mangattack (az Athenaeum márkája), a fantasy terén szerzett pozícióit kiterjeszteni próbáló Delta Vision és a hírnevét képregénykiadóként megalapozó, mára leginkább „young adult” kategóriás regényekkel foglalkozó Fumax. A gyakorlatilag egyedül maradt MangaFan pedig visszavett a tempóból, de legalább túlélt néhány különböző jellegű válságot, és a jól bevált sorozatai folytatódnak.

Ezek közé tartozik a Ruróni Kensin szamurájmanga, sajnos immár az egyetlen, amelyet rendszeresen olvasok. Pechemre a legutóbbi két kötetben a harci jelenetek dominálnak, aminek minden bizonnyal sokan örülnek, de én kevésbé. Jó lenne, ha felgyorsulna a kiadás, hiszen a kötetek fele még hátravan.

Ruróni Kensin 14-15. Fekete-fehér, puhafedeles, kötetenként kb. 200 oldal. MangaFan kiadó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12169