KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sötét Torino/Mr. Milliárd

Hegedüs Márk Sebestyén

Torino nera – amerikai, 1972. Rendezte: Carlo Lizzani. Szereplők: Bud Spencer, Marcel Bozzuffi. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 105 perc.

Mr. Billion – amerikai, 1977. Rendezte: Jonathan Kaplan. Szereplők: Terence Hill, Valerie Perrine. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 89 perc.

Ahogy a páros lassan összes filmje elérhetővé válik DVD-n, a Bud Spencer-Terence Hill Gyűjtemény keretében egyre ismeretlenebb darabok kerülnek elő a két színész filmográfiájából. Most két merőben eltérő hangvételű darabbal bővül a kollekció.

Az első film, a Sötét Torino a neorealista múltú Carlo Lizzani filmje, akit már a hatvanas évek kezdete óta foglalkoztattak az aktuális társadalmi- és politikai kérdéseket bűnügyi tematikán keresztül feldolgozó filmek. Az 1968-as Milánói alvilág például a gyakran műfajként tételezett, valójában sokkal szerteágazóbb korpusszal rendelkező poliziesco egyik alapműve, amely szabadtéri felvételeivel, társadalomtudatos attitűdjével és az olasz moziban újdonságszámba menő autós üldözéseivel komoly hatást gyakorolt a szárnyait próbálgató olasz bűnügyi filmre.

Többek között Lizzaninak is köszönhető tehát, hogy a szorongással terhelt ólomévek alatt Olaszországban olyan divatossá váltak a baloldali érzelmű krimik. Ezen filmek táborát gyarapítja az 1972-es Sötét Torino is, amelyben a kizsákmányolt munkásosztályt képviselő Rosariót (Bud Spencer alakítja, aki börtönbe zárt mellékszereplőként csupán a film utolsó húsz percében aktivizálódik) gyilkossággal vádolják, de valójában egy maffiakapcsolatokkal rendelkező ingatlanfejlesztő áll az eset mögött, az igazság felderítése pedig Rosario két kisfiára vár.

A Sötét Torino a kor elvárásainak megfelelően műfaji keretben dolgozza fel szociális eredetű konfliktusait, végül azonban összeroppan ambiciózus törekvései alatt. A film gyerekmelodrámai felhangokkal tarkított krimiként nyit, és a gyereksztárok szerepeltetésének köszönhetően az érzelgős pillanatokkal sem spórol. A cselekmény előrehaladtával azonban Lizzani egyre nagyobb teret enged a poliziesco nyomasztó légkörének, a befejezés pedig váratlanul tragikus. A Sötét Torinót hangulatváltásai tehetnék izgalmassá, mégis sikertelen film, hiszen egyfelől a történet kiszámíthatósága miatt az izgalmakkal is szűkmarkúan bánik, másfelől pedig az érintett társadalmi kérdések tekintetében és a szervezett bűnözés ábrázolásában is unalmasan felületes.

Sokkal inkább a Spencer-Hill filmek hagyományait követi a Terence Hill főszereplésével készült, caprai ihletettségű Mr. Milliárd, még ha nem is olasz, hanem amerikai produkcióról is van szó, ami ennek megfelelően elsősorban amerikai előképekkel rendelkezik. A film a Váratlan örökség alapötletét keresztezi egy könnyed thrillerrel, egyes fordulataival (leglátványosabban a Grand Canyon szurdokaiban játszódó végső leszámolással) Alfred Hitchcockot idézi, a film második fele pedig bugyuta poénjaival és eszetlen autósüldözéseivel mintha a Smokey és a bandita-filmeket előlegezné. Mégis, a milliárdot öröklő, naiv Guido Falcone alakja elsősorban Terence Hill olasz filmhőseinek rokona – és még egy-két pofont is kioszt kalandjai során.

Extrák: Nincsenek. A két lemez két külön kiadvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12342