KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Irány a bárka!

Csiger Ádám

Ooops! Noah is Gone... – belga-ír-luxemburgi-német, 2015. Rendezte: Toby Genkel, Sean McCormack. Írta: Richie Conroy, Toby Genkel, Mark Hodkinson, Marteinn Thorisson. Gyártó: Ulysses Films, Fabrique d’Images, Moetion Films, Studio Rakete, Skyline, Tidal Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 85 perc.

 


Darren Aronofsky után ezúttal animációs alkotók dolgozták fel Noé bárkája történetét, immár a mese, illetve a családi vígjáték zsánerében, illően a rajzfilmes formához. A koncepció rendhagyó, hisz a főhősök olyan állatok, akik nem jutottak fel a bárkára. A premissza alapján ez lehetett volna az animációs Jurassic World, hisz az alkotók szabadjára engedhették fantáziájukat és történelem előtti lényeket teremthettek meg, akik látványos, de egyszerű figurákként éppoly tökéletes hősei lehetnek egy gyerekfilmnek, mint az Agymanók vagy a Minyonok címszereplői. A készítőknek még az alapkoncepcióból következő unhappy endet is sikerült áthidalniuk, azonban ennyiben ki is merült a találékonyságuk, a megoldás ráadásul kioltja a történet környezetvédő üzenetét, amelyre nemrégiben Aronofsky az egész filmjét építette.

Az Irány a bárka! legszórakoztatóbb pillanatait nem a gegeknek köszönhetjük, hanem a kínos logikai bukfenceknek. Elég arra gondolni, hogy az állatfajokat képviselő, tehát később az egész fajt reprodukáló duók gyakran azonos neműek, sőt szülő-gyerek párost alkotnak, leginkább a nézői azonosulás megkönnyítése érdekében. E koncepcióból remek családi komédia lehetett volna, ha Hollywoodban fejlesztik, ettől az európai koprodukciótól viszont be kell érnünk a Kis Vukot idézően olcsó animációval és a kisiskolás közönség ízléséhez igazított poénokkal. A Csocsó-sztorihoz hasonlóan ez a film is arról tanúskodik, hogy a világ animációs alkotóinak sokat kell még tanulniuk hollywoodi kollégáiktól, akik már régóta gondolnak a felnőtt nézőre is családi komédiáik megalkotásakor. A Disney például egy-egy rövidfilmet vetít le az egész estés mozi előtt, és csak azt szánják kizárólag a gyerek közönségnek – elég arra gondolni, hogy míg az Agymanók még a Kínai negyedet is megidézi egy poén erejéig, előtte párperces musicalt láthattunk egy éneklő vulkánnal a főszerepben (Láva).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12395