KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Miénk a világ

Varró Attila


We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.

 

 

Az elektronikus tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood is beszállt a partiba, hogy a francia Eden mintájára egy coming-of-age sztoriban hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával, ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.

Hasonlóan főhőséhez, aki végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló, csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk” záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12436