KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az alsó szomszéd

Forgács Nóra Kinga

Un etaj mai jos – román-francia, 2015. Rendezte: Radu Muntean. Írta: Alexandru Baciu és Razvan Radulescu. Kép: Tudor Lucaciu. Szereplők: Teodor Corban (Patrascu), Iulian Postelnicu (Dima), Oxana Moravec (Olga), Tatiana Iekel (Doamna). Gyártó: Bleck Film / Cine Plus. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Mind az irodalmi hagyományban, mind a filmtörténetben hosszasan sorolható azoknak a munkáknak vagy műveknek a leltára, melyek a bűn elkövetésével vagy a szemtanúvá, cinkostárssá válással kapcsolatos feszültségeket dolgozzák fel, hol drámai, hol bűnügyi műfaji módon. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Camus-től a Közöny, Tolsztojtól Az ördög, Hollywood-ból az A kis szemtanú vagy más menekülős thrillerek pontosan erről szólnak, a hős önmaga és szűkebb, deklarált nyilvánossága előtt vállalt őszinteségéről és a veszélyhelyzetről: a megmutatkozás esemény, amit ez a nyíltság okoz.

Éppen ebből a szempontból válik rendkívül furcsává a román új hullám egy kései göndörkéjébe illeszkedő Az alsó szomszéd. Bár az alapkonfliktus egy lépcsőházon és párkapcsolaton belül lejátszott erőszak, aminek a következménye egy ember halála, mégis az elhallgatás kultúrájával vagy panelviszonyaival ismerkedhetünk össze. Az elhallgatás a legbeszédesebb a filmben, a kíméletesség jegyében gyilkos indulatok konzerválódnak. A legtisztább hullámcsapás után derül fény az első hivatalos álláspontra: hiába, hogy egy kisfiú érdeklődik a valóság iránt, inkább elveszik tőle az informálódás lehetőségét, mint hogy megbeszélnék vele az eseményeket. Hétköznapi akciók és párbeszédek kenik el annak a felelősségét, amit a főszereplő férfi biztos, de voltaképp az összes házban lakó visel. Nehéz megmondani, hogy Muntean mindent elhanyagoló filmje egyszerűen rossz, vagy épp ezzel a gesztussal kívánja provokálni az embereket arra, hogy nézzenek körül. Talán mégsem feleslegen hagyja magára a nézőjét Az alsó szomszéd, mindenféle katarzis vagy drámai esemény nélkül: a nyakakat vagy a lábakat nyújtogatni egy aktuális főváros aktuális problémáival szembenézve bátortalan húzás, viszont annál szimpatikusabb gesztus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12710