KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amikor kialszik a fény

Vajda Judit

Lights Out – amerikai, 2016. Rendezte: David F. Sandberg. Írta: Eric Heisserer. Kép: Marc Spicer. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Teresa Palmer (Rebecca), Maria Bello (Sophie), Gabriel Bateman (Martin),Alexander DiPersia (Bret), Billy Burke (Paul). Gyártó: Warner Bros / New Line Cinema / Grey Matter Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

David F. Sandberg azután kapott lehetőséget arra, hogy elkészíthesse Lights Out című 2013-as alkotása nagyfilmes verzióját, miután benevezett vele egy horrorkisfilmes versenyre, majd hatalmasat robbantott vele a neten. Sandbergnek van további hét minimalista, no-budget minihorrorja, amelyek közös vonása, hogy mindössze pár perc hosszúak, nagyon kevés eszközzel, hétköznapi tárgyak bevetésével teremtenek sztorit és atmoszférát, és mindegyik valami frappáns alapötletre épül. A rendező aprócska rémremekeiben egy ajtó, egy doboz, egy kép, egy okostelefon, bármi lehet félelmetes.

Az alkotó nagyjátékfilmes debütálására furcsamód mégis az ötlettelenség nyomja rá a bélyegét. Az Amikor kialszik a fény ugyanazt az ősi toposzt bontja ki, amit kisfilmes eredetije is, miszerint a sötétben szörnyek tanyáznak, a szóban forgó démon pedig akkor tud megközelíteni és megtámadni minket, amikor leoltjuk a villanyt. Az ehhez kerekített családi rémdráma viszont a lehető legfantáziátlanabb félkész sablonmegoldásokkal dolgozik. Az anya depressziója és a szörnyalak analógiája ugyan szép gondolat, de emellé még egy eredettörténetet is erőszakoltak az alkotók, amit a hősök nulla másodperces nyomozást követően rántanak elő egy dobozból, a mellőzött gyereklány és az elmegyógyintézetből feltámadó múlt jól ismert horrorkliséivel.

Sandberg már kisfilmjeiben is a nem mindig látható, mégis jelenlévő kérdését boncolgatta, ebbe a sorba gyönyörűen illeszkedik az anya csak sötétben előbújó pusztító kedélybetegsége is – ebben a formában azonban az ötlet beváltatlan ígéret marad csupán. A rendező legközelebb az Annabelle 2-vel bizonyíthat, addig pedig itt van nekünk az Amikor kialszik a fény producere által jegyzett Démonok között 2., amely nem dolgozik ilyen erős szimbólummal, de azt legalább következetesen használja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12884