KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mondd ki, hogy uborka

Forgács Nóra Judit

Des nouvelles de la planète Mars – francia-belga, 2016. Rendezte: Dominik Moll. Írta: Gilles Marchand és Dominik Moll. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: François Damiens (Mars), Vincent Macaigne (Jérome), Veerle Baetens (Chloe), Jeanne Guittet (Sarah), Tom Rivoire (Grégoir). Gyártó: Diaphana Films / Artemis / France 3 Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 101 perc.

 

Dominik Moll (A szerzetes, Lemming, Harry csak jót akar) új rendezése a kissé meghökkentő, Mondd ki, hogy uborka! címet nyerte a hazai forgalmazásban. Így szuggerálják ugyanis hőseink azt a csinos riporternőt, aki éppen Brüsszelből tudósít a tévében (mivel ígéretet tett a fiának, hogy megteszi ezt a kedvéért élő adásban). Mielőtt két kamasz gyereküket az amúgy is életközépi válságban szenvedő, és különválásuk feldolgozásával bajlódó exférjére bízta annak ötvenedik születésnapján... amiről természetesen megfeledkezett.

Az alaphelyzetet tovább bonyolítja egy bekattant programozó és furcsa új szerelme felbukkanása a már így is zsúfolt lakásban, és színesítik egy folyton nosztalgiázó elnöki sofőr anekdotái. Az eredmény egy kellemesen bizarr, intimen vizsgálódó, és a realitástól éppen a kellő mértékben elrugaszkodó film, amiben elfér egy adag humor és kaland is, nem beszélve a világűr (és a belső űr) felfedezéséről, egy fül elvesztéséről és visszavarrásáról, valamint némi ökoterrorista lázadásról. A coming of age és a midlife crisis konfliktustípusai fonódnak szépen össze, egy nem is családi, inkább lakótelepi drámában, akár a szintén nem olyan régen bemutatott Lépcsőházi történeteket (Samuel Benchetrit) is felidézheti nézőjében a film. Csak éppen – ebben az összehasonlításban is – hagy némi hiányérzetet, mert Dominik Moll mozija legjobb pillanataiban ugyan zseniálisan működik, árnyalatnyi iróniájával és figurái iránti mély empátiájával remek hangulatot teremt, ezt azonban nem sikerül töretlenül megtartani a teljes játékidőben. De még így is javasolt bárkinek, aki erőt akar meríteni és hinni szeretne benne, hogy az életben a legrosszabb helyzetekben is bekövetkezhetnek a legüdítőbb, valódi változást hozó váratlan találkozások és események.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12887