KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Underworld: Vérözön

Hegedüs Márk Sebestyén

Underworld: Blood Wars – amerikai, 2016. Rendezte: Anna Foerster. Írta: Kyle Ward és Cory Goodman. Kép: Karl Walter Lindenlaub. Zene: Michael Wandmacher. Szereplők: Kate Beckinsale (Selene), Theo James (David), Lara Pulver (Semira), Charles Dance (Thomas), Tobias Menzies (Marius). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

Len Wiseman 2003-as Underworld-ja nekünk, magyar nézőknek leginkább azzal vált emlékezetessé, hogy egyaránt szerephez jutott benne Görög Zita és a hármas metró. A népszerű akcióhorrornak azóta nem kevesebb, mint négy folytatása született, a legfrissebb epizódot, a Vérözönt látva azonban meg kell, hogy állapítsuk, hogy az évek során ez az eredetileg sem túl színvonalas franchise is csak visszafelé volt képes fejlődni. Immár nemcsak a minőség romlott, de az előző részeket ideig-óráig élvezetessé tevő műfaji elemek is a felismerhetetlenségig erodálódtak.

A sorozat nyitódarabja egy eredetinek semmiképp sem nevezhető, de határozottan piacképes műfajkevercset kínált a nézőknek: Wiseman filmje alapvetően a Rómeó és Júlia főbb fordulatait emelte át egy vámpírok és vérfarkasok örökös harcáról szóló történetbe, a románc és a horrormotívumok mellett azonban a Mátrix- és a Penge-filmek stílusát imitáló akciófilmes vonások is kiemelt szerephez jutottak. Ebből az ötödik részre nem maradt más, mint a máz, az öncélú tobzódás a mára divatjamúlt cyber-gótika leginkább közhelyes képeiben. Ezen felül a film nemhogy érzelmeket, de épkézláb motivációkat sem képes felmutatni, a korábban hangsúlyos horrormotívumok, fantasztikus elemek pedig vagy végletesen degenerálódtak, vagy teljességgel háttérbe szorultak (jóllehet a vámpírok érzékenyek a fényre, de soha nem harapnak meg senkit, a vérfarkasok pedig hatékonyabb harcosnak bizonyulnak az átalakulásuk előtt). Az alkotók ráadásul olyan buzgón igyekeztek megágyazni a következő folytatásnak, hogy a 90 perces játékidő végére gyakorlatilag semmivel nem kerülünk közelebb az expozícióban felállított konfliktusok megoldásához. Igaz, egy ilyen ihlettelen filmnél ezért már végképp felesleges reklamálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13047