KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A látogatás

Soós Tamás Dénes

The Visit – amerikai, 2015. Rendezte: M. Night Shyamalan. Szereplők: Olivia DeJonge, Ed Oxenbould, Deanna Dunagan. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 94 perc.

 

Shyamalan az elmúlt években azon fáradozott, hogy a természetfeletti thrillerek után a hosszútávú mélyrepülésnek is bajnoka legyen. Tiszta burleszk, amit a Lány a vízben óta művelt: egyre nagyobb és nagyobb költségvetésű filmekkel hasalt el a rendező, akinek nevét már azokon a filmszakkörökön is csak diszkrét kuncogással emlegetik, ahol régen még dobogós helyre rangsorolták a Hitchcock-tanítványok körében. Vezető pozícióját azóta más listákon őrzi – első azok között, akik közös nevezőre hozták Spielberg és Ed Wood művészetét –, és bár ezért sokan a túltengő küldetéstudatot okolják (Lány a vízben című filmjében mégiscsak magára osztotta a jövő generációit felvilágosító író szerepét), Shyamalan inkább a túltengő stúdiókontrollra mutogat, és arra fogja Az utolsó léghajlító meg A Föld után katasztrófáját, hogy megvonták tőle a végső vágás jogát. Ezért két éve hátat fordított Hollywoodnak, és a Föld után-ért kapott gázsijából maga finanszírozta A látogatást, hogy bizonyítsa: ért még a film- na meg a pénzcsináláshoz.

A látogatás után két dolgot nem érdemes tagadni: hogy Shyamalan tud még nagyot kaszálni (az ötmillió dollárból barkácsolt film költségének hússzorosát is megkereste), de ha valamihez, hát a humorhoz nincs érzéke. Pedig szatírát forgatott, az Ideglelés nyomvonalán haladó talált filmes horrorokét, melyek olcsó jump scare-jeit a sosem látott nagyszüleikhez elutazó gyerekek poénból elkövetett ijesztgetései, a természetfeletti rémeket pedig az alvajáró és -hányó, szenilis nagymama hivatott kifigurázni. Karikatúrája mégsem áll össze, mert nem dönti el, mit akar parodizálni. A kézikamerás horrorformát? A Jancsi és Juliska aktualizálásán keresztül a Grimm-meséket? Netán önmagát: a máskor bombasztikus fordulatokra hagyatkozó, itt a banális hétköznapokhoz passzintott stílusát? Shyamalantól meglepően földhözragadt film A látogatás, de egyben unalmas is, mert horrort csak közhelyeset csihol ki a fináléból, a humor kimerül a pöszén rappelő kisfiú önreflexív magánszámaiban, a nagy csavart pedig korunk vizuális kultúrája hitelteleníti. Shyamalan, visszavéve az uralmat a Pro Tools felett, három verziót is összevágott a filmből: egy vígjátékot, egy horrort, és egy harmadikat, ami a kettő közé esett. Talán mindenki jobban járt volna a horrorral – hiszen azzal, mint a tömeggyilkos szerepét fűkre és fákra osztó Az esemény óta tudjuk, ha nem is szándékosan, de Shyamalan is tud kacagtatni.

Extrák: Kimaradt jelenetek, alternatív befejezés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13063