KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Porto 35mm

Vajda Judit

Porto – amerikai-portugál, 2016. Rendezte: Gabe Klinger. Írta: Larry Gross és Gabe Klinger. Kép: Wyatt Garfield. Szereplők: Anton Yelchin (Jake), Lucie Lucas (Mati), Paulo Calatré (Oliveira), Francois Lebrune (Anya). Gyártó: Bando Á Parte / Double Play Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 76 perc.

 

Az elsőfilmes Gabe Klinger alkotása első pillanatától kezdve olyan szuggesztív, hogy ugyanannyira a rabjaivá válhatunk, mint amennyire rabjaivá váltak a főhősök a benne megjelenített egyéjszakás szerelemnek. Egy fiatal férfi suttog egy fiatal nőnek egyszerű, mégis varázslatos mondatokat, amikre a nő ugyanabban a szellemben válaszol, majd közeliben is láthatjuk őket, egymás felé fordulva az ágyban, nyilvánvalóan szeretkezés után.

A mondatok és a jelenet később még visszatérnek a filmben, ahogy számos más mozzanata is megismétlődik – a töredékekből végül összeáll egyetlen csodálatos éjszaka története, három felvonásban: először a férfit, utána a nőt, végül kettejüket együtt állítva a középpontba. A fennmaradó időben pedig a hősök és a kamera a címben jelzett Portóban bolyonganak (sőt egyszer még Párizsba is ellátogatnak). Így játékossága mellett a celluloidra forgatott alkotás azzal is a francia új hullámot idézi, ahogyan a városokat és jellegzetes tereit, például presszóit ábrázolja.

A mű a filmművészeti mellett irodalmi előképpel is dicsekedhet: ugyanúgy a cseppfolyóssá váló időt, az elillanó emlékeket vizsgálja, mint Proust Az eltűnt idő nyomában című remekében (a hősök egyik beszélgetésében el is hangzik az író neve és az alkotás címe). Teszi mindezt apró gesztusok, kicsiny csodák felemlegetésével, olyan csekély játékidőben, hogy esélye sincs modorossá válni. A nem túl erős, sőt szokványosnak mondható sztorira bárki könnyűszerrel rácsatlakozhat, és annak köszönhetően, hogy a rendező filmjét nem a történet végével, hanem az elején is bemutatott gyönyörű jelenet bővebb kifejtésével fejezi be, úgy érezhetjük: történjék utána bármi, ezt az éjszakát, ezt a rövid ideig tartó, de addig a legigazibbnak bizonyuló szerelmet már senki sem veheti el sem az azóta már valahol máshol járó Anton Yelchin alakította főhőstől, sem tőlünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13250