KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

40 nap és 40 éjszaka

Pápai Zsolt

 

Az amerikai tinivígjátékok egy évtizede tartó sikerszériája mintha megszakadt volna az elmúlt évben. A tavalyi termés azt jelezte, hogy az alpári és vaskos gegekkel dolgozó filmek már alig képesek valami újat hozni (a Már megint egy dilis amcsi film címû paródia elkészülése beszédes tény), ezért a rendezõk a hagyományosabb szubzsánerekhez fordultak, hogy azokkal oltsák be a halódásnak indult mûfajt. A romantikus vígjáték tálcán kínálta magát: az olyan „szemérmesebb” produkciók, mint A tíz dolog, amit utálok benned vagy A csaj nem jár egyedül már e mûfaj részbeni ihletésére készültek.

A sztenderd tinikomédiákhoz hasonlóan 40 nap és 40 éjszaka sem egyéb, mint az amerikai testkultusz hamis dallammenetekkel teli himnusza, viszont nem az altáji humorral operáló darabokhoz tartozik, hanem fenti, a gusztustalanság ábrázolásában mértéktartóbb, és a romantikus vígjáték örökségét is vállaló vonulathoz sorolható. A film fókuszában a szexus generálta téboly áll: hõsünk szerelmi csalódása után a promiszkuitásba veti magát, ám hamarosan megcsömörlik ettõl, ezért papnak készülõ bátyja sugalmazására teljes önmegtartóztatást fogad a nagyböjt idejére. De mikor máskor jelenne meg a színen élete nagy szerelme, ha nem épp önként vállalt cölibátusának elsõ napjaiban?

A két évtizede tisztes iparosként boldoguló másodvonalbeli direktor, Michael Lehmann (Hudson Hawk; Vonzások és állatságok) jegyezte film inkább romantikus, mint vígjáték, bár végeredményben nem is olyan rossz a mérlege: a színészek önfeledten bohóckodnak az egyes pontokon sitcomba csúszó jelenetekben, és úgy tízpercenként elcsattan egy-két elevenebb poén is. Igaz, ezek legkevesebb, mint fele nem az alkotók, hanem a magyar fordító leleményességét dicséri.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2531