KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Filmlexikon

Bővített újratermelés

Kelecsényi László

Fogalmi szócikkekkel is gazdagodott az öt éve megjelent filmlexikon új, bővített és javított kiadása.

 

Lexikonszerkesztők réme a túlontúl tájékozott használó. Miután ők éveken át gyűjtik, rendszerezik, ellenőrzik adataikat, jön egy tüzetes lapozó, s azonnal kiszúrja a hibákat, hiányokat. Elvész az impozáns mű becsülete, a suszterinas kiabál, „nincs nyelve az oroszlánnak”.

A Csala-Veress-féle, öt év után újra megjelent Filmlexikonra jócskán ráfért a bővítés és a javítás, azaz a hiányok pótlása. Használói, ha nehezen is, végül elfogadták, hogy csak 1945 utáni alkotók (de operatőrök nem) szerepelnek benne. A bővítés nemcsak az azóta méltóvá váltak, valamint a korábban érthetetlenül kimaradtak (Hartley, Iljenko, Magyar Dezső, Tarantino) címszavaira érvényes. Kőháti Zsolt mintegy 120 fogalmi szócikke valóságos nóvuma a két csillogó borítójú kötetnek. Filmműfajok, stílusok ismertetése, technikai fogalommagyarázatok teszik teljesebbé a filmgyártás és művészet világáról szerezhető tudásunkat.

Ez a lexikon is megküzd az efféle adatgyűjtések örök gondjával (hogy veszít-e vagy nyer, annak eldöntését a használóira bízzuk). Ha egy (vagy két) ember a munka felelőse, jóval nagyobb a hibalehetőség (lásd Ábel Péter korábbi két nekifutását). A munkatársak nagyobb száma elvileg biztosítékot kellene adjon a széleskörű, figyelmes – kimondani is szörnyű: hibátlan – munkának. A két főszerkesztővel együtt harminc szerző írt szócikket, életrajzot a lexikonba. A szerzők bőségének zavarától szenved a munka. A változtatás nélkül újraközölt előszó tudomásunkra hozza, hogy „az idő rövidsége nem teszi lehetővé néhány, nem kielégítően megírt címszó újraírását”. Ám az első és a második kiadás között eltelt fél évtized során a felelős szerkesztőknek időt kellett volna szakítaniuk arra, hogy igenis átfésüljék, újraírassák, legrosszabb esetben kicseréljék az alkalmatlan szócikkeket. Az még hagyján, hogy nem egységes a lexikon nyelvezete. Ekkora munkaközösség esetében illuzórikus volna ilyen követelményeket támasztani. De intimpistáskodó henyeségeknek, pletykalap színvonalú ál-életrajzoknak nincs helyük egy lexikonban, még akkor sem, ha nem a szűk filmszakma igényeit akarja kielégíteni, hanem az érdeklődő nagyközönség tájékoztatása a célja.

Zavaró aránytalanságok tarkítják a végre jobb minőségű papírra nyomtatott címszavakat. A bizonyára nagyon tehetséges, de eddig mindössze fél filmnyi életművet felmutató Gazsi Zoltán közel ugyanakkora terjedelemben szerepel, mint például Brigitte Bardot vagy Mezei Mária. A sanzonette Petula Clarkról tud a lexikon (ez rendjén van), ám a dokumentarista rendezőnőről, Shirley Clarke-ról megfeledkezik (ez egyáltalán nincs rendjén). A brit alattvalóknak adományozott főrendi címeket néha feltünteti (Sir Alec Guiness, Dame Maggie Smith), néha nem (Gielgud, Korda, Olivier). Túltengnek a latin-amerikai alkotók, míg a franciák megint a rövidebbet húzzák. Hogy a színészből rendezővé előlépő Gérard Blain vagy az egykori nouvelle vague kevésbé ismert, de fontos alakja, Jacques Rozier kimaradt, azt még a szerkesztői szempontok rovására lehet írni, de hogy a közönségfilmeket sorozatban készítő Édouard Molinarót se találni, az nem koncepció – hiba. Hiába keressük a Godard-színésznő Macha Mérilt, ugyancsak nincs nyoma a kafkai humorú forgatókönyvíró-rendezőnek, Antonín Másának sem. Majd a harmadik edícióban esetleg ők is benne lesznek? Addigra talán feltűnik végre a szerkesztőknek, hogy a zseniális Kovásznai György több mint egy évtizede nincs az élők sorában. Zavarba ejtő a kínai nevek átírása. Valami rejtélyes ok miatt a két kötetben nem a bevett (mellesleg az MTA által is elfogadott) írásmód szerint, hanem angolosan adják meg az alkotók nevét. így például A vörös cirokmező rendezőjét, Csang Ji-mut – hinnénk-e? – Zhang Yimou-ként leljük föl. A tajvani születésű híresség pedig itt Lee Ang néven szerepel, míg a legfrissebb Ki kicsodában Ang Li-ként található meg. Kinek higgyünk?

Örömet okoz, hogy megváltozott a régebbi kiadás ízléstelen külső borítója (melyen valamilyen filmkrokodil harapdálta Antonioni arcát), ám a képszerkesztő, következetlenül, 1945 előtti filmfotókat (Casablanca, Elfújta a szél) is felhasznált látványos kollázsához. A belső fényképeknek nemcsak a száma gyarapodott mintegy a másfélszeresére, a népszerű sztárok is emberközelibb arcmásukkal szemlélhetők, bár a régi színészek-újságírók focimeccsének mezében feszítő Bitskey Tiborról, Bujtor Istvánról, Tahi-Tóth Lászlóról lehetett volna frissebb fotót közölni.

Végül is bármennyi hibáját-hiányát fedezzük is föl ennek a vállalkozásnak, hosszú évekig mégis használjuk majd, ehhez a lexikonhoz nyúlunk új adatért vagy tudásunk ellenőrzéséért. Sorrendben ez az ötödik magyar filmlexikon. Castiglione Henrik és Székely Sándor 1942-es adattára után Ábel Péter nevéhez fűződik két újabb lexikonkísérlet az Akadémiai Kiadó égisze alatt (1964 és 1971-1973), és ide számítható e bővített-javított edíció 1994-es előzménye is. Vajon meddig tartozik még az álmodozások korába egy olyan komplett adattár, amely – ha nem is papírra nyomtatva, hanem CD-ROM-on – tartalmazza öt elődje minden átfésült, ellenőrzött információját?!

 

Filmlexikon, szerkesztette Csala Károly és Veress József, Totem Könyvkiadó, 1999.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2899