Láttuk mégAz egyik énekel, a másik nemKoltai Ágnes
De nem csak ebben különböznek. Az egyik könnyedebb életet él, a másik nem; az egyik örök gyerek, a másik gyermekfejjel is felnőtt; az egyik egy átlag unalmas francia kispolgári családból származik, a másik hihetetlenül szegény parasztok gyermeke stb... Agnès Varda Suzanne és Pomme párhuzamos élettörténetében (Vera Chytilová Éva és Veráját juttatva eszünkbe) kétféle nő-szerető-anyatípust rajzol meg. Hősei a női szerepet különféleképpen értelmezik, élik. Suzanne a férj, a gyerek, a barátok életében, szeretetében feloldódik, Pomme-nak ez kevés. Suzanne készséggel hajlandó alárendelni egyéniségét a családnak, ha erre van szükség, Pomme nem teszi meg. Ugyanakkor Suzanne, Pomme-mal ellentétben önállóan is képes irányítani életét.
Varda, aki a Cléo 5-től 7-igben már bebizonyította, hogy elfogultság nélkül képes ábrázolni a női nemet, Az egyik énekel...-ben a ma lehetséges női sorsokból villant fel kettőt. A feminizmus csapdáját elkerülve reális, „életszagú” történetet vitt vászonra. Suzanne-t és Pomme-ot olyan mindennapi problémák foglalkoztatják, mint például az abortusz (javasasszonyhoz, vagy Svájcba, Hollandiába mennek elvetetni gyereküket, és küzdenek az abortusztörvény ellen); saját életvitelük és a család összeegyeztetése, stb.
Bár Vardától szokatlan módon néha „megbicsaklik” a dramaturgia (hiteltelen a két gyerekkel özvegyen maradt Suzanne kikecmergése a nyomorból, happy enddel végződő szerelme Pierre-rel, az orvossal); a kezdeti kemény, puritán, témavezetést lágy, szépelgő elbeszélésmód váltja fel, a film mégis érdekes. Ha nem is olyan jó, amit Vardától remélhettünk, „feministában” mindenképpen klasszis.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1239 átlag: 5.68 |
 |
|
