KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Camilla

Nagy Gergely

Csináljunk filmet a művészekről! Milyenek a művészek? Gyötrődőek! Érdekesek! Őszinték! Freda, a lány, legyen mondjuk zeneszerző. Igaz, hogy a közelieknél látszik, úgy áll a hangszer a kezében, mintha élete első óráját venné a zeneiskolában, oda a kávéskanállal adagolt kisrealizmusunk, de sebaj. Vincent, a fiú meg legyen grafikus, igen, ez nagyszerű. Salátakészítés közben, a tengerparti házban, ahová visszavonulnak, hogy kapcsolatukat rendezzék, elcseveghetnek a művészsorsról. Freda zenéire nem fogékony a külvilág, talán a töltés hiányzik belőlük, az élményanyag, valami művészi pokoljárás-féle. Ez így nem fogalmazódik meg, inkább csak egy női magazin lelki tanácsadó rovatának szintjén vetődik fel, de kiindulópontként ennyi is elég. A szomszéd nyaralóban idős hegedűművésznő él, napi legalább tizenkét órában, kigyúlt tekintettel beszél Brahmsról, egy régi koncertről, ahol az ő előadását ünnepelte a publikum. Igazi művész ez az asszony! Vagy ha nem is, legalább egy valamelyest igazi, szerethető ember a filmben. Jessica Tandynek, utolsó filmjében afféle Messiás szerepet szántak az alkotók, ő szabadítja fel Fredát, hogy ő is igazi művész lehessen. Ketten vágnak neki az útnak, Toronto felé igyekeznek, hogy meghallgassák a Brahms-koncertet. Innentől kedélyes vakációs kalandfilmmé válik a lírai önreflexiónak indult hollywoodi példabeszéd. Milyen szép, ahogy száz kalandon át egymásra lelnek emberek, rátalálnak az igaz, művészi útra, meglelik önmagukat. Tényleg az volna, ha nem papírmasé figurákat látnánk már megint. Tarzan-filmek, Rocky-filmek, űr-, autós- és ejtőernyős filmek után most itt vannak a művészfilmek. Művészek kalandjai színes, szélesvásznúban. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Aki pedig teljesen hülye, annak Hollywoodba?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=848