KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Forráspont

Varga Balázs

3-4 x juugatsu – japán, 1990. Rendezte: Takeshi Kitano. Szereplők: Takeshi Kitano, Igawa Hisashi, Johnny Okura. Forgalmazó: Cinetel. 97 perc.

 

Tizenhét évbe telt, de így is megérte: végre idehaza is elérhető a korai Kitano-kollekció. Az Erőszakos zsaru, a Forráspont és a Szonatina vérgőzös bűnfilm-trilógiája leginkább a Coen tesók életmű-nyitányának (Véresen egyszerű, Arizonai ördögfióka, A halál keresztútján) brillírozásához hasonlítható: fifikás műfaji átiratok, szarkazmusba pácolt életfilozófia, vizuális sziporkák, gyilkos gegek és persze vér, vér, vér a kövön.

Az első két Kitano-film nyers, zilált stílusára a Szonatina gyors–lassú–gyors jakuza akcióbalettjének eleganciája felel, és jelzi az utat a Tűzvirágok vagy a Bábok kifinomult remeklései felé. Meg tudom azonban azokat a rajongókat érteni, akik máig a Forráspontra esküsznek.

Sokféleképp variálható története (ha akarom, körkörös, ha akarom, lezárt – álomszerű és brutális) a majdani Kitano-életmű legfontosabb motívumait előlegezi. A felnevelkedés és beavatás kalandjai (tökkelütött baseball-balekok ütköznek meg a jakuzával, és próbálják akarva-akaratlan megméretni magukat) kereszteződnek a világból kivonuló, törvényen kívüli (ezúttal: renegát jakuza) hős utolsó nagy akciójával. Zsigeri humor, öncélú erőszak, kiismerhetetlen karakterek (elsősorban persze az ezúttal is Kitano által prezentált, rezzenéstelen, faarcú főhős); olyan változatos ingerskálán játszik a film, hogy szinte észre sem vesszük, milyen lassan csordogál a története.

Ennek a kihagyásos, minimalista jakuza-sztorinak ugyanis épp a zaklatott ritmus, az eldolgozatlan, meghökkentő stílus és a laza gesztussal nyitva hagyott szerkezet adja a pikantériáját. Kezdetben igencsak keresetlennek hat, ahogy furán félrekomponált képek, öncélú betétek és hebrencs montázsok adnak egymásnak randevút. A heterogén eszközhasználat és stílus (melynek persze már itt is a legkülönfélébb háttér előtt szemlélődő, ácsorgó hősöket különböző konfigurációkba rendező, lebegő, kitartott fix plánok teremtik meg az alapját) azonban sohasem zavaró. A film legszebb, emblematikus képei fakadnak a hirtelen, asszociatív képi váltásokból.

Mert virágcsokor így csak Kitano filmjében sülhet el…

Extrák: képgaléria és előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8964