KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Két nap Párizsban

Kolozsi László

2 days in Paris – francia-német, 2007. Rendezte és írta: Julie Delpy. Kép: Lubomir Bakchev. Zene: Julie Delpy. Szereplők: Julie Delpy (Marion), Adam Goldberg (Jack), Daniel Brühl (Lukas), Marie Pillet (Anna), Albert Delpy (Jeannot). Gyártó: Back Up Media / Polaris Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.

 

Találgattam – mielőtt megnéztem a 2 nap Párizsbant –, vajon milyen filmet rendezhetett Julie Delpy; kitől tanulhatta a legtöbbet? Kinek a hatását lehet majd érezni művén, melyet nem csak forgatókönyvíróként, rendezőként, vágóként, de még zeneszerzőként is jegyez? Milyen filmet rendezhet a francia film kisasszonya? Az a nő, aki tizennégy évesen Jean-Luc Godard-nál kezdte pályáját, aki számtalan (itthon sajnos alig ismert) remekműnek lett a középpontja, akinek bájos arca a rendezőkben a XVI. századi angyalokat és madonnákat idézte fel, akiről üdeségre és ártatlanságra (illetve az áratlanság köntösébe bújó romlottságra) asszociáltak olyan rendezők, mint Bertrand Tavernier, Kie¶lowski, vagy Jim Jarmusch. A cím és a film nyitánya árulkodó: vonat suhan el európai városok mellett. Velencéből Párizsba tart. Vagyis úgy tűnik – ez lehet az első benyomás –, hogy a 2 nap Párizsban szoros kapcsolatban van Richard Linklater kultfilmjével, a Mielőtt felkel a nappal: de a biztató kezdet megtévesztő, a 2 nap Párizsban-ból nem csak Ethan Hawke hiányzik.

Nem árulok zsákbamacskát: Delpy kisasszonyra Woody Allen hatott (Godard extrém Lear királyának forgatásán ismerhette meg) és a Jóbarátok sorozat. A hősszerelmes szerepére is a Jóbarátok fontos epizódszereplőjét (Adam Goldberg) kérte fel – a mellékszerepeket pedig családtagjaira osztotta. A 2 nap Párizsban New York-i neurotikusoknak szól – nem franciáknak és nem is a franciákról. Az amerikai barát elveszettnek érzi magát Párizsban: az újrahasznosított sztereotípiákból legyártott franciák egzaltáltak, szexőrültek, furcsa dolgokat esznek. Úgy érzi magát, mintha folyton kibeszélnék. Julie Delpy féltucatnyi filmet megidéz: nem csak az Utolsó tangót, vagy az M-et érdemes keresni, de azokat a jelentős műveket is, melyekhez ő is hozzáadott. Vagyis a 2 nap… nem csak a Jóbarátok fanok vagy a Párizs hívószóra elakadó lélegzetűek számára üdítő élmény, hanem azoknak is, akik a régi Julie Delpyt keresik. Megtalálják.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9327