KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Törvénytelen

Kovács Marcell

Outlaw – brit, 2007. Rendezte és írta: Nick Love. Kép: Sam McCurdy. Zene: David Julyan. Szereplők: Sean Bean (Danny Bryant), Danny Dyer (Gene Dekker), Rupert Friend (Sandy Mardell), Sean Harris (Simon Hillier), Bob Hoskins (Walter Lewis). Gyártó: Pathé / Vertigo Films. Forgalmazó: FF Film. Feliratos. 103 perc.

 

Az Összeomlást az erőszak és az önbíráskodás reklámjaként értékelő kritikákat Joel Schumacher annak idején értetlenül fogadta, mondván, ő csak elmesélt egy történetet, ami bárkivel megeshet napjaink Amerikájában. Nick Love-ot, a Törvénytelen rendezőjét is az aggasztó közállapotok ihlették, az angol sajtóban olvasott hírek alapján írta a kiábrándult kisemberekből verbuválódott igazságosztó kommandó sztoriját. A realista nézőpont és a határozottan társadalomkritikus hangvétel megkülönbözteti e filmeket a megtorlás témájára szívesen építő szokványos akciófilmek eszképizmusától, az alkotók magvas mögöttes mondanivalója az előtérbe tolakodik, és az önfeledt lövöldözésből könnyen szélsőséges politikai állásfoglalás kerekedhet.

A Törvénytelenben az üzenet lesújtóan egyértelmű, a film lemond az Összeomlás túlzásainak szatirikus felhangjáról, és megkérdőjelezhetetlenül vádol. A célpont adja magát: a világ a bűnös, és mindenért. Sematikus, végtelenül leegyszerűsített képregény-világában a rendőrség korrupt, a bíróság korrupt, és a bűn szabadon tombol. Autodidakta, műkedvelő fejvadászokra vár a feladat, hogy a társadalom lelkiismereteként leszámoljanak a bűnösökkel, akiket a törvény futni hagy.

Love kedveli a harsány, provokatív témákat – lásd a Futball faktort –, és a Törvénytelen kétségkívül provokatív film, de sajnos nem több olcsó hisztériakeltésnél. Fel kell vennünk a harcot, nem csak a bűnözőkkel, de a velük egy követ fújó rendőrökkel is – hirdeti, de nem vállalja a veszélyes és joggal támadható álláspont kockázatát, inkább az erőszak erőszakot szül biztonságos közhelye mögé bújik, színlelt felháborodással. Csúnyán cserbenhagyja ügyefogyott hőseit, akik bambán állnak a rendőri túlerő puskáival szemben, bepalizva. Nekik végig azt mondták, hogy ők a jófiúk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9559