KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kuszkusz titka

Vajda Judit

Le Graine et le Mulet – francia, 2007. Rendezte és írta: Abdel Kechiche. Kép: Lubomir Bakchev. Szereplők: Habib Boufares (Slimane Beiji), Hafsia Herzi (Rym), Farida Benkhetache (Karima), Abdelhamid Aktouche (Hamid), Bouraouïa Marzouk (Souad). Gyártó: Pathé Renn / Hirsch. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 151 perc.

 

A kuszkusz titka, hogy sokkal több egyszerű ételnél: lehet beszédtéma a családi ebédnél vagy akkor, ha el kell terelni a szót valami kínos dologról; jelenthet megélhetést, egy egész életében keményen dolgozó algériai emigráns férfi utolsó mentsvárát, vagy képviselheti a hagyományt, a gyökereket a dél-francia kikötővárosban élő, népes észak-afrikai bevándorlócsalád számára és végül okozhat tragédiát is. A kuszkusz túlnőhet saját jelentőségén – összetartó ereje ugyanúgy lehet, mint széthúzó. És mindez meg is jelenik Abdellatif Kechiche díjak egész sorával jutalmazott filmjében. Kívülről-belülről, oda-vissza megismerhetjük belőle Franciaország észak-afrikai bevándorlóinak életét, a zajos felfordulást, ami családi összejöveteleiket jellemzi, a morcos volt feleséget, aki úgy valósítja meg önmagát, hogy remek kuszkuszt tud készíteni, a família minden tagját, még az egymás közötti gonoszkodásokat, szurkálódásokat, megcsalásokat is.

A tunéziai származású, Nizzában nevelkedett rendező már korábbi filmjeivel is (Voltaire hibája, A kitérés) az észak-afrikai/arab bevándorlók sorsának krónikása volt, A kuszkusz titkával pedig egyben a francia „beszélgetős filmek” hagyományaihoz is kapcsolódik (azzal a különbséggel, hogy itt nem gördülékenyen megírt, könnyed beszélgetésekről, hanem dokumentarista módon, szinte „home video-szerűen” felvett, az unalomig életszerű társalgásokról van szó): a végső nagyjelenetet leszámítva akció alig van benne, csupa párbeszéd és hosszas beszélgetés viszi előre a cselekményt.

Ezeket a csaknem valós időben ábrázolt társalgásokat lehetett volna talán feszesebbre vágni, magát a filmet kicsit jobban megszerkeszteni, de A kuszkusz zárlatára, az extatikus hastáncjelenetre és a főhős szó szoros értelmében szívbemarkoló nagy rohanására még sokáig emlékezni fogunk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9660