KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Welcome

Forgács Nóra Kinga

Welcome – francia, 2009. Rendezte: Philippe Lioret. Írta: Philippe Lioret, Olivier Adam és Emmanuel Courcol. Kép: Laurent Dailland. Zene: Armand Amar és Wojciech Kilar. Szereplők: Firat Ayverdi (Bilal), Vincent Lindon (Simon), Audrey Dana (Marion), Derya Ayverdi (Mina). Gyártó: Nord-Ouest Productions. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 110 perc.

  

Philippe Lioret Welcome című mozija egy koravén hősszerelmes tinédzser, Bilal, és egy érzelmileg éretlen negyvenes pasas, Simon közös történetét meséli el. Bilal kurd menekült, aki 4000 kilométert gyalogolva átszelte Európát, s már csak a csatornán kell átkelnie, hogy eljusson Angliába, és újra szíve választottjával, a korábban Londonba emigrált Minával lehessen. Simon frissen elvált úszásoktató, aki exfelesége szimpátiáját igyekszik visszanyerni, s hogy bizonyítsa egoista életszakaszának végét, segíteni próbál Bilalnak. A cél a kivitelezhetetlensége miatt egyszerre heroikus és értelmetlen: Bilal megpróbál átúszni az Öreg Kontinenst a Szigetországtól elválasztó vízen.

Lioret két főszereplőjének drámája köré a körülmények kegyetlen hálóját szövi, remekül integrálva az aktuális társadalmi és politikai feszültségeket és a kultúrák különbözőségéből eredő problémákat. Leginkább mégis az „Isten hozott”-paradoxonról beszél, ami a tradicionális európai nemzetek, ez esetben főként Franciaország bevándorlókkal kapcsolatos politikáját jellemzi: itt a háború sújtotta övezetekből menekülteket vissza ugyan nem küldik, de illegalitásba szorítva és a lakossággal szembe állítva ellehetetlenítik őket, miközben a hivatalos szervek és erőszakszervezetek fellépése kétségbeesést szül az egyik oldalon, polgárok közötti paranoiát a másikon.

A Welcome erőssége, hogy mindvégig a romantikus érzelmi motivációt tartja előtérben, a szolidaritás és a humánum értékét is ebbe a fősodorba veti bele, így nem válik propagandamozivá. Mindeközben – különösebb csinnadratta és erkölcsi példálózás nélkül – mégis szorosan összefűzi figurái sorsát Európa és a Közel-Kelet konfliktusokkal, félelmekkel és előítéletekkel átitatott jelenkori állapotával. Az ebben a kontextusban méltán az Európai Parlament Lux-díjára jelölt mű mégis inkább nevezhető kellő hozzáértéssel és érzékenységgel levezényelt problémafil9mnek, mint az európai mozi legújabb kiemelkedő művészi teljesítményének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9978