KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Idegenek Velencében

Tosoki Gyula

The Comfort of Strangers – amerikai–brit–olasz, 1990. Rendezte: Paul Schrader. Szereplők: Christopher Walken, Helen Mirren, Rupert Everett. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.

 

A hetvenes évek elején a filmkészítők felfedezték a Velence megjelenítésében rejlő borzongatáspotenciált, és rájöttek, hogy a város nem csupán rózsaszínű szerelmi történetek, hanem bíborszínű thrillerek vagy éjfekete horrorok díszletéül is szolgálhat. Paul Schrader Idegenek Velencében című filmje Paul Mazursky Szerelmes Blume című játékosan mély szerelmi drámáját és Nicolas Roeg Ne nézz vissza! című horrorját is idézi. Inkább utóbbit, már ami míves kivitelezését és fojtó atmoszféráját illeti, igaz, artisztikuma kimódoltabb, tempója akadozóbb, deleje enerváltabb.

A film a precízen felépített végzetdramaturgiája miatt igazán érdekes. Colin és Mary betegeskedő párkapcsolatuk rendbetételére érkeznek Velencébe, de itt sem tudnak mit kezdeni egymással, mígnem – mintegy véletlenül – összefutnak egy titokzatos milliomossal. Az idegen férfi taszítja őket, a találkozás nyomán azonban mintha napsugaras és szerelemmel teli fejezet kezdődne az életükben. Persze nem kezdődik, a veszély sejtelme és a fatalizmus a leggyönyörűségesebb pillanatokba is belerondít.

Az Idegenek Velencében valószínűleg nem lesz klasszikus, de minden megvan benne, sőt talán egy kicsit még több is, mint ami egy sikerfilmhez kell. A neves színészek Giorgio Armani kosztümjeiben feszítve mondják fel az Ian McEwan bestsellerét adaptáló Harold Pinter dialógusait; Dante Spinotti lassan hompölygő képeit Angelo Badalamenti zenéje festi alá. Kiváló film, de épp a nagyágyúk miatt üt kevésbé: túl sok benne a művész, és kevés benne a szürke eminenciás. Christopher Walken gardróbja hivalkodó, a Pinter által írt párbeszédek sokszor (például a nappali kévéház-jelenetben) kimódoltak, Spinotti képei pedig mintha egy Velence-útikönybe vagy egy lakberendezési katalógusba készültek volna. Nagyon picivel kellett volna kevesebb mindebből.

Extrák: Filmográfiák és ajánlók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10120