KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alfa és Omega

Sepsi László

Alpha and Omega – amerikai, 2010. Rendezte: Anthony Bell és Ben Gluck. Írta: Chris Dent és Steve Moore. Zene: Chris Bacon. Gyártó: Crest Animation / Lion Gates Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

 

Alpha and Omega – amerikai, 2010. Rendezte: Anthony Bell és Ben Gluck. Írta: Chris Dent és Steve Moore. Zene: Chris Bacon. Gyártó: Crest Animation / Lion Gates Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

A Dennis Hopper utolsó filmjeként mozikba került Alfa és Omega gyászbeszédként annyit ér, mint a koporsó felett elhebegett rossz vicc, aminek sem az elhunythoz, sem pedig a helyzethez nincs sok köze, csak a végére biggyesztett komor mondat lóg még utána értelmetlenül a levegőben. Előbbi nem az alkotók hibája, de az már sokkal inkább, hogy filmjük eredeti funkcióját sem tölti be, a gyatra animációnak köszönhetően nem látványos, a még gyatrább forgatókönyvnek hála pedig nem szórakoztató mozgóképi termék. A Jasper Nemzeti Parkban elő farkasok szigorú kasztrendszerébe helyezett románc az önmegvalósító állatlúzerek diadalának a Disney-elefántoktól a Dreamworks-pandákon át a Sony-pingvinekig húzódó történetsémáját hasznosítja újra, ám a Crest Animations első produkciója csupán ócska omega a kortárs animáció alfái között, nagyjából annyi túlélési eséllyel bír, akár egy mackótestvérek közé szakadt magyar rókakölyök. Az Alfa és Omega nem csupán technikai szempontból marad bőven a tisztes középszer alatt: színtiszta amatőrizmust sejtető stílustörései, Johnny Depp Alice Csodaországban-beli magánszámát is alulmúló zenés betétei, illetve a legmeghökkentőbb pillanatokban előbukkanó, testnedv-orientált altesti poénjai a friss vér ígérete helyett a falkahajtó korcs szerepére predesztinálják. A készítők – akik mögött külön-külön már olyan méltán elfeledett alkotások állnak, mint a Mackótestvér 2. és a Fedőneve: Pipő 2. – nem is kecsegtetnek a már megszilárdult hierarchia szétbontásával, szexuálisan túlfűtött főhősük végül ugyan megkapja a felsőbbrendű nőstényt, de a kasztrendszer felbontása, ahogy a filmbéli élőhely újrafelosztása is, végül elmarad, meghagyva a komolyabb piaci acsargásokat a Warner által támogatott Animal Logic nácivadász gyöngybaglyainak – így kárhoztatva lapításra és bogyóevésre a farkasok nemes nemzetségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10355