KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robin Hood

Fáber András

 

Az igazságtevő, szabadító, idegen uralom ellen lázadó és lazító, népmesékből az irodalomba, krónikák lapjairól a nép eszmevilágába vándorló hősök sorában Robin Hood mintegy középúton van Jeanne d’Arc és Teli Vilmos, Bánk bán és Rózsa Sándor között. A királya megbízásából hazájába rangrejtve visszaérkező, s a prédáló normannokkal erdei rablóvezérként szembeszálló szász lovag joggal vált szépirodalmi alkotások (Ben Jonson, Walter Scott, sőt Mándy Iván), illetve filmek kedvelt figurájává (ez utóbbiak közül elég, ha a Kertész Mihály-féle romantikus feldolgozásra utalunk, Erről Flynn-nel a címszerepben, vagy a Richard Lester rendezte humoros verzióra, Sean Connery emlékezetes alakításával – nem beszélve a Marian-t alakító Olivia de Havilland-ről, illetve Audrey Hepburn-ről): alakmásai szinte mindmáig fel-feltűnnek a szorongatott, megszállt, elnyomott kis népek mitológiájában, folklórjában. A szász-normann kompromisszum ehhez képest igen régen és szerencsés kimenetellel köttetett meg: az etnikai és nyelvi keveredés folytán máig meghatározó kultúra és civilizáció jött létre belőle, világméretekben meghatározó jelleggel.

A ki tudja, hányadik amerikai filmváltozatnak az ember a „Mr. Robin és a sherwood-i balhé” címet adná, annyira érződik rajta annak a közegnek a hatása, amelyben született. A címszerepet alakító színész részint a vadnyugati cowboy-klisék, részint a chicagói gengszter-figurák eszköztárából építkezik, s a kamera érzékelhető gyönyörűséggel időz reccsenő koponyacsontokon, féregrágta, megkínzott tetemeken, nyílvesszők nyomán kibuggyanó beleken. A fairy tale elegyítése a naturalizmussal azonban nem Chaucert vagy Boccacciot, de még csak nem is Pasolinit idézi, hanem a mostanság divatos akciófilmek esztétikai kánonjait. Tudtuk, hogy a nagy vándortémákat minden korstílus magához hasonlítja (Moissi frakkos Hamletjének láttán is sokan berzenkedtek), de erősen gyanítjuk, hogy Robin Hood figurája ezúttal nem az aktuális feldolgozás révén, hanem annak ellenére bizonyul továbbra is maradandónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4162