KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mások vagyunk

Vajda Judit

Alle Anderen – német, 2009. Rendezte és írta: Maren Ade. Kép: Bernhard Keller. Szereplők: Birgit Minichmayr (Gitti), Lars Eidinger (Chris), Hans-Jochen Wagner (Hans), Nicole Marischka (Sana). Gyártó: Komplizen Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 119 perc.

 

A német Maren Ade második nagyjátékfilmje úgy mesél egy kapcsolat megromlásáról, hogy a cselekmény közben szinte fel sem tűnik a változás. A Szardínián nyaraló fiatal pár tagjai, Chris és Gitti közt fennálló kezdeti harmónia hétköznapi történéseken keresztül jelenik meg (nincsenek informatív jelenetek, melyek dramaturgiai szándékuk szerint árulkodnak, mesélnek a hősökről, csak banális szituációk). Amikor azonban betör közéjük a külvilág, valami elromlik – nem véletlenül (bár valószínűleg tudat alatt) akartak korábban elzárkózni a külvilágtól, elmenekülni a szomszéd és elbújni a barát elől. Viszonyuk nem teátrális, nagy drámák során megy tönkre, hanem apró rezdülésekből bontakozik ki a diszfunkció, már-már mikroszkopikus zavarok jelzik, hogy valami nem stimmel – mi közben szinte semmi sem történik. Ezeken az apró lépéseken (a lány kiröhögi a fiút, nem akar vele a strandra menni, a férfi pedig maga mögött hagyja szerelmét a hegyi túrán) keresztül azonban az utolsó jelenetre a felek eljutnak odáig, hogy már kommunikálni sem tudnak egymással. Hogy észrevegyük egyáltalán az árnyalatnyi különbségeket, vagy nagyon kell figyelni, vagy össze kell vetni gondolatban egy-egy képsort a film elejéről, illetve végéről. Mindent elmond például a két nagyon jól elhelyezett szexjelenet: az első szeretkezés bensőségessége és a későbbi vad döfködés közti különbség remekül érzékelteti, mennyire eltávolodott egymástól a két ember. A Mások vagyunk kérlelhetetlen visszafogottsága sokaknál valószínűleg el sem éri majd az ingerküszöböt, másokat viszont talán az, hogy az apró rezdülésekre kell figyelni benne, türelemre tanít – akár saját kapcsolataiban is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10079