KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ébredj velünk!

Kovács Kata

Morning Glory­ – amerikai, 2010. Rendezte: Roger Michell. Írta: Aline Brosh McKenna. Kép: Alwin H. Kuchler. Zene: David Arnold. Szereplők: Rachel McAdams (Becky), Harrison Ford (Mike), Diane Keaton (Colleen), Jeff Goldblum (Jerry). Gyártó: Bad Robot. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 107 perc.

Becky egyszerre a zûrös magánéletû Bridget Jones és Az ördög Pradát visel munkafronton igen határozott hõsnõje. Egy alacsony nézettségû, menopauzára és fõzõtippekre szakosodott reggeli tévémûsor producereként életét egy mûködõ párkapcsolat tetõ alá hozása, a show felfuttatása és a fasírtban lévõ mûsorvezetõk (Diane Keaton és Harrison Ford párosa) közös vágányra terelése teszi ki. Az Ébredj velünk azonban nem az õ szakmai és magánéleti megpróbáltatásai, valamint a két házigazda screwball-komédiájának háromszöge, hanem Becky és a férfi mûsorvezetõ buddy-movie-ja. A lány feladata, hogy az arrogánsan közömbös egykori politikai sztárriportert, a csatorna Havas Henrikjét megszelídítse – akirõl (ahogyan a nagy könyvben meg van írva) végül csak kiderül, mekkora szíve van.

A film rendezõje a minden idõk egyik legnagyszerûbb romkomját, a Sztárom a páromat jegyzõ Roger Michell, forgatókönyvírója Az ördög Pradát visel szerzõje, Aline Brosh McKenna. A közös eredmény egy kevésbé intelligens humorú, olcsóbb ötletekkel felszerelt, ám így is meglehetõsen bájos vígjáték. Probléma csupán a tanulságul szolgáló két alaptétellel van. Az egyik, hogy a néhány évig tartó, ragyogó karrierért nem érdemes feláldozni a magánéletet – hiába szurkolnánk Beckynek, a mérleg másik oldalán ugyanis egy tökéletesen súlytalan párkapcsolati szál billeg, a színtelen-szagtalan Patrick Wilson (Apró titkok) alakításával. A nyílt önreflexióként értelmezhetõ tévémûsor pedig még csak véletlenül sem azért lesz siker, mert a tehetséges stábtagok csapatjátékának köszönhetõen esetleg maga is intelligensebbé válik, hanem mert végre-valahára valamennyi közremûködõ szívét-lelkét és összes karizmáját adja a blõdlihez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10605