KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ketten a hullámban

Pálos Máté

Deux de la vague – francia, 2010. Rendezte: Emmanuel Laurent. Írta: Antoine de Baecque. Kép: Nick de Pencier, Etienne de Grammont. Szereplők: Jean-Luc Godard, François Truffaut, Anna Karina, Claude Chabrol, Jean-Pierre Léaud. Gyártó: Films à Trois. Gyártó: Anjou Lafayette. Feliratos. 91 perc.

Zsúfolt filmklubok, botrányba fulladt cannes-i fesztivál, a filmarchívum igazgatójának leváltása ellen utcára vonuló fiatalok, fürdőruhában szappant reklámozó Anna Karina, befutott rendezőként nyíltan egymást ócsárló régi barátok. Noha a francia újhullám két meghatározó rendezője, Godard és Truffaut kapcsolatát taglaló egészestés dokumentumfilm nem versenyezhetne például a Mély torok mélyén vagy a Babák – Az első év mozgalmasságával (hogy két népszerű dokumentumfilmet említsünk a közelmúltból), a Ketten a hullámban témájában megvolt a lehetőség egy érdekfeszítő, esetleg tényfeltárás igényével készült mozgóképre.

Az csak a kisebbik baj, hogy Emmanuel Laurent műve ezekből egyet sem használ ki, mindössze megelégszik egy jobb könyvtárban pár óra alatt begyűjthető információk felolvasásával, a két rendező filmjeinek iskolás egymás mellé helyezésére felfűzve. Az igazi probléma, hogy Laurent már témájának körülhatárolásánál hibát vét, hiszen filmje sokkal inkább szól Jean-Pierre Léaud színészi perszónájáról, mint a két rendező barátságáról vagy a francia újhullám jelentőségéről, ráadásul kevés érdekes momentumát is a gyerek Léaud-t szerepeltető archív felvételeknek köszönheti. Ennél kínosabb koncepcionális hiba, hogy a sok egymásba áttűnő fekete-fehér fénykép ellensúlyozására a Ketten a hullámban mind gyakrabban elidőz Isild Le Besco, a fiatal francia színésznő és rendező néma arcán, miközben párizsi parkokban lófrál, vagy régi Cahiers du Cinemákat lapozgat elmerengve. Díszletként szerepeltetése arról a nehezen hihető tényről árulkodik, hogy Laurent-nek sem a francia újhullámról, sem a modernizmusról, sem a két rendező által képviselt szellemiségről nincs semmi mondanivalója.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10676