KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A bűn árnyékában

Tosoki Gyula

Le menace – francia, 1977. Rendezte: Alain Corneau. Szereplők: Yves Montand, Carole Laure, Jean-François Balmer. Forgalmazó: Európa Records. 112 perc.

 

Az elrontott film nem egyenlő a rossz filmmel, tudvalevő, hogy olykor egy elhibázott mozi is lehet príma. Alain Corneau 1977-es munkája tökéletesen illusztrálja ezt a tételt, hiszen pazar ötletekkel van tele, mégis problematikus. A közhelyes magyar cím tucatfilmet ígér ugyan, de kifejezetten műfajtörő bűnügyi darabról van szó, amellyel mindössze annyi a gond, hogy egyes újszerűbb megoldásai nem minden esetben erősítik, hanem itt-ott gyengítik a végeredményt.

Az alapszituáció érdekes, hiányzik ugyanis belőle a gyilkos, miközben van benne haláleset, és ártatlanul megvádolt gyanúsított is akad. A nyitány egy szerelmi háromszög áldatlan viszonyai közé vezet be, majd pedig a woman-in-peril-mesék nyomvonalára áll a film, de a Corneau direktor ahelyett, hogy akkurátusan a veszélyeztetett áldozatra koncentrálna, a thrillerek zsigeri feszültségét a krimik szellemi izgalmával kezdi keverni. Ez jóllehet különös megoldás, de koránt sincs a munkája hátrányára, elsősorban azért, mert az új és újabb fordulatok záporában a nézőnek nincs ideje holmi zsánerkonvenciókon rágódni. Gondot jelent viszont, hogy egy bűnös nélküli bűnfilmben nem méltányos büntetést kiszabni a figurákra, márpedig a rendező nem képes ellenállni a kísértésnek. Ráadásul a főszerepet adó Yves Montand legendás szerepét, A félelem bérét, továbbá Spielberg Párbaját is megidéző, grandiózus(nak szánt) végjelenet nem csak a tömegfilmekben jobbára tiszteletben tartott, elemi erkölcsi érzékkel megy szembe, hanem művészi szempontból sem makulátlan. Míg a film első kilencven perce példás tempójú, addig az utolsó húsz már nem az, és a terjengős zárójeleneten a míves technikai kivitelezés sem segít.

Alain Corneau filmje tehát nem mentes a hibáktól, de feszült és figyelemreméltó darab, ráadásul az értékét két izgalmas kamaraalakítás is emeli: Montand csuklóból hozott figurája felejthető ugyan, de Maria Dubois a feleség és Jean-François Balmer a nyomozó szerepében remekül mutat.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11578