KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Öngyilkos bevetés

Pápai Zsolt

Cleanskin – brit, 2013. Rendezte: Hadi Hajaig. Szereplők: Sean Bean, Charlotte Rampling, Abhin Galeya. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 105 perc.

 

A nem létező jelenséget fedő „iszlám (esetleg: arab) terrorizmus” szóösszetétel a politikailag korrekt beszédmódra más tekintetben kínosan ügyelő Nyugat egyik ragyogó találmánya viselt dolgai elkendőzésére és legújabb kori gyarmatosító törekvéseinek legitimálására. Mellesleg, jól hoz a konyhára, nem csak a politikusok és az iparmágnások, de a média- és a filmbiznisz munkásai számára is.

Hollywood után a britek is kezdenek felzárkózni, az Öngyilkos bevetés ezt mutatja. A Londonban játszódó történet egy mindenre elszánt terrorista utáni hajszáról szól, aki nem becsüli meg új hazáját, és beleharap az enni adó kézbe. A film javára írandó, hogy a szerkezete meglehetőst formás: jó ritmusban adagolt felfordulás-jelenetek képezik a struktúra pilléreit, és bár sokszor kiszámíthatóak az események, az akcióthrillerektől elvárható minimum teljesül. Az pedig kifejezetten szimpatikusnak tűnik, hogy – legalábbis eleinte – némi Nyugat-kritika is kiolvasható a műből: Hadi Hajaig rendező–forgatókönyvíró a titkos küldetést levezénylő terminátort (Sean Bean) a nézői azonosulást igencsak megnehezítő zombiformára fazonírozza, ráadásul a bárdolatlan modorát demonstráló mondataival („A fejére lőj, különben robbantani fog!”) sem teszi vonzóvá a figurát; ugyanakkor a korántsem visszataszító antagonista szájába a Nyugat elmúlt évszázadainak kritikájaként felfogható – nem feltétlenül filozofikus mélységű, de mégiscsak igaz – megjegyzéseket ad („A jog ereje lényegét veszti az erőszakkal szemben. És ez minden országra igaz.”). Szomorú, hogy ezt a forradalmi szemléletet a játékidő második felében odahagyja a rendező (az antagonistáról kiderül, hogy ami jó benne, azt a britek között eltöltött éveknek köszönheti, a Bean-karakterről pedig megtudjuk, hogy elzombulásáért a „terroristák” a felelősek), és ekképpen az Öngyilkos bevetés leleplező mozgókép-tanulmány helyett csak egy újabb tétel lesz azon tucatfilmek sorában, amik a nyugati világ képmutatását és politikai inkorrektségét bizonyítják.

Extrák: werkfilm és előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11608