KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkos szezon

Bocsor Péter

Killing Season – amerikai, 2013. Rendezte: Mark Steven Johnson. Szereplők: Robert De Niro, John Travolta, Milo Ventimiglia. Forgalmazó: ProVideo. 91 perc.

A Gyilkos szezon alkotói bevallottan olyan mintákat követtek, mint A lápvidék harcosai (1968), a Gyilkos túra (1972) vagy A vadon foglyai (1997), amikor az érintetlen természetben élethalálharcot vívó, és közben morálisan felőrlődő férfiak küzdelmének toposzához nyúltak. Evan Daugherty forgatókönyvíró eredetileg a Shrapnel címet adta a történetnek, amelyben két, ellentétes oldalon harcoló második világháborús veterán évtizedekkel a háború után megpróbál leszámolni egymással és a saját múltjával. Noha a címet megváltoztatták, és az immár boszniai veteránok − egy az önbíráskodás bűnébe esett amerikai katona (Robert De Niro), és a brutális szerb szabadcsapat, a Skorpiók kínzómestere (John Travolta) − által vívott személyes háborút a jelenbe helyezték át, a forgatókönyv eredeti címe továbbra is kulcsot kínál a film alapkonfliktusának megértéséhez.

A közelmúlt háborús traumája ugyanis mindkettejük számára feldolgozhatatlan élménynek bizonyul, akár egy bennmaradt gránátrepesz, amelynek eltávolításához akaratra, vagyis a múlttal való szembenézésre, az ősellenségnek tett vallomásra van szükség. Olyan belső konfliktusra épül tehát a történet, amely remekül illeszkedik az említett filmes elődök tematikájába, és a két főszereplő izgalmas, eltérő irányú jellemfejlődését ígéri.

A film elején pergő képekben felvázolt ígéretes koncepciót azonban zavarba ejtően gyengén bontja ki Mark Steven Johnson rendező (Simon Birch, a kisember; Daredevil). Az egymáson keresztüli önmegértés lehetőségét kínáló párharc hamar mechanikus szerepcserék sorozatává silányul, amelyben az éppen nyerő helyzetben lévő, az ellenfelét foglyul ejtő fél közhelyes monológjai elég időt hagynak a másiknak, hogy az felülkerekedjék. Eközben hol túlzóan erőszakos, hol pedig már-már komikus kínzási módszerekkel − amilyen például a cukor helyett drámai mennyiségű sóval ízesített limonádé locsolása − araszolnak az így valóban megkönnyebbülést jelentő közös vallomás felé: mi egyformák vagyunk, te és én.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11673