KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az élet ízei

Kovács Kata

The Hundred-Foot Journey – amerikai, 2014. Rendezte: Lasse Hallström. Írta: Steven Knight és Richard C. Morais. Kép: Linus Sandgren. Szereplők: Helen Mirren (Mallory), Manish Dayal (Hassan), Om Puri (Papa), Amit Shah (Mansur), Dillon Mitra (Mukthar). Gyártó: Amblin Entertainment / Harpo Films. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 122 perc.

 

A családi mozikra, románcokra és melodrámákra szakosodott Lasse Hallström a 90-es évek óta minden hollywoodi rendezésével újabb kísérletet tesz a giccs finom adagolására, ingadozó végeredménnyel. Az utóbbi években készült Nicholas Sparks-adaptációkkal (Kedves John!, Menedék) bőven túllőtte a jóízlés határát, de olyan filmekkel, mint a Lazacfogás Jemenben vagy korai munkái közül a Szóbeszéd, könnyedén adott be bármilyen vakmerő happy endet még a leghidegebb szívű nézőnek is.

A nagyrészt regényadaptációkból álló életmű visszatérő témái a tradicionális kisközösségek válsága, a másság elfogadása és a gyerek-szülő kapcsolat – mindezek felbukkannak az Az élet ízei friss bestseller-átiratában, a Csokoládé ínycsiklandó párdarabjában. A dél-francia kisváros zárt közössége kénytelen befogadni az itt letelepedő, kissé extravagáns indiai szakácsfamíliát, akik épp a hagyományszerető Madame Mallory Michelin-csillagos éttermével szemközt nyitják meg harsány indiai vendéglőjüket. A decens Franciaország és a zajos India összes sztereotípiája feszül egymásnak, a rendezői életmű ismerői pedig könnyen kitalálhatják, hogy a románccal fűszerezett rivalizálás- és fejlődéstörténet újabb édes mese a toleranciáról és az össznépi öröm erejéről. Az aranyló napsütéssel, festői tájjal, romantikus fordulatokkal körített, andalító történet talán még a Csokoládénál is kevesebb konfliktust és feszültséget tartogat. A főhős Hassan útja sokkal egyenesebb a siker felé: édesanyjától örökölt konyhaszeretete istenadta tehetséggel párosul, és kedves természete is hozzásegíti, hogy nem csak riválisa szívét nyerheti el, de hamarosan a fúziós gasztronómia párizsi fellegvárának sztárja lesz, ahonnan a családi gyökerekhez való visszatérés sem reménytelen. A klasszikus gourmand -románc összes eleme ott van Az élet ízeiben: a konyha a romantikus vetélkedés színtere és a szenvedélyek eksztatikus kifejezője – ugyan cukormázon kívül nem sok szerepel az étlapján, de ez nem túl meglepő Hollywood egyik legédesebb cukrászdájától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11761