KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Samba

Barkóczi Janka

Samba – francia, 2014. Rendezte és írta: Eric Toledano és Olivier Nakache. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: Omar Sy (Samba), Charlotte Gainsbourg (Alice), Tahar Rahim (Wilson), Izia Higelin (Manu). Gyártó: Quad / Ten Films / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 120 perc.

Samba, nevével szöges ellentétben, bizonytalanul mozog a parketten, félénk a nőkkel, kigyúrt izmaival együtt is kissé esetlen. Problémáinak fő forrása mégsem ez, hanem a nyomasztó tény, hogy tartózkodási engedély hiányában bármikor kitoloncolhatják Franciaországból. Amikor a jólelkű szenegáli migráns, aki magát illedelmesen meghúzva évek óta mosogat különböző hotelek hátsó traktusaiban, egy jobb állás és egy teljesebb élet reményében nagy lépésre szánja el magát, a hatóság kíméletlenül lecsap, hogy érvényesítse a törvény szigorát. A férfi egyetlen reménye ebben a helyzetben a bevándorlási hivatal jogsegélyszolgálata, ahol szerencsés módon rálel az üzleti szférából érkező, idegösszeomlását szociális munkával kúráló Alice támogatására.

Az Életrevalókkal berobbanó Olivier Nakache – Eric Toledano rendezőpáros ebben a könnyed hangvételű romantikus filmben másodszor használja fel az egyszer már sikeresnek bizonyult receptet. Sok humorral, mérhetetlen életigenléssel dolgoz fel egy olyan témát, amely a valóságban közel sem lehet rózsásnak nevezni. A toleranciáról és esendőségről szóló kedves történet sorra veszi azokat az abszurd szituációkat, amelyekkel az illegalitásban élők nap mint nap szembesülnek, ezzel a lazán felskiccelt katalógussal pedig hol megnevettet, hol megríkat. Az Életrevalók óta szupersztárrá nőtt Omar Sy és a Lars von Trier munkáival különösen divatossá váló Charlotte Gainsbourg a főszerepekben meglepően jól rezonál egymásra, a tagbaszakadt, őszinte afrikai férfi és a sápadt, neurotikus európai nő találkozása még a sok klisé ellenére is szerethetően visszafogott marad. A duett megválasztása egyszerre biztosítja a színvonalat és a nézők figyelmét, noha a forgatókönyv a korábbiakhoz képest ezúttal meglehetősen kiszámíthatónak, kevéssé kidolgozottnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12151