KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hangok

Margitházi Beja

The Voices – amerikai, 2015. Rendezte: Marjane Satrapi. Írta: Michael R. Perry. Kép: Maxime Alexandre. Szereplők: Ryan Reynolds (Jerry), Gemma Arterton (Fiona), Anna Kendrick (Lisa), Jacki Weaver (Dr. Warren). Gyártó: Mandalay Vision / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.

Az önéletrajzi Persepolis folytatását, de Babe-féle családi vígjátékvonalat se vizionáljon senki Marjane Satrapi legújabb, beszélő állatszereplőiről A hangok címet kapó vállalkozásával kapcsolatban. A hazájából tinédzserként Bécsbe menekített, majd mégis Teheránban tovább tanuló iráni forgatókönyvíró és rendező életművében első ránézésre talán nehéz a folytonosságot meglátni, de az üdítően eredeti, fekete-fehér coming of age animációra (2007), majd a szintén Vincent Paronnaud-al közösen írt és rendezett melankolikus-ironikus, egy zeneszerző utolsó hetéről szóló Szilvás csirkére (2011) épp úgy jellemző a súlyosabb témák, műfajtól független, szürreális-komikus kibontása, mint a sötét tónusokban, gyomorforgató és vicces(nek szánt) jelenetekben egyaránt bővelkedő A hangokra.

Az amerikai debütfilm hőse az ártalmatlannak tűnő, visszafogott és udvarias Jerry Hickfang egy olyan, lámpatesteket és csaptelepeket gyártó kisvárosi cégnél dolgozik szorgalmasan, ahol az árumozgatók is rózsaszín munkaruhában tologatják a precízen csomagolt és felcímkézett fürdőkádakat a pontosan megfelelő méretű teherautókba. Pszichológusa tanácsa ellenére azonban mellőzi a gyógyszereit, így mikor véletlenül mégis összejön a randi az áhított szexi, angol könyvelőlánnyal, az éjszakai autózás közepén szélvédőbe vágódó szarvas agóniája a szégyenlős fiúból kihozza a Norman Bates-t, és Jerry bárgyú arccal, kényszeresen azt teszi, amire gyerekkori traumája predesztinálja. Később a helyzet tovább romlik, amint a Jerry fejében létező, kényszeres idill és a prózaian lepukkant valóság között egyre szélesedik a szakadék, nő a Tupperware dobozokba miniciózusan elosztott testrészek és belső szervek, valamint a hűtőben állomásozó beszélő fejek száma. Kár, hogy ez a szürreális-abszurd fekete-komédia, pszicho-horror vígjáték nem tudja eldönteni, hogy leginkább mi szeretne lenni, ezért olyan szinten hullik atomjaira, hogy azt a remek formában lévő Ryan Reynolds, és a hangján megszólaló, démoni–angyali macska–kutya duó sem tudja ellensúlyozni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12157