KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amy – Az Amy Winehouse sztori

Forgács Nóra Kinga

Amy – brit, 2015. Rendezte: Asif Kapadia. Kép: Matt Curtis. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Amy Winehouse, Mitch Winehouse, Raye Cosbert, Blake Fielder, Juliette Ashby. Gyártó: On The Corner Films / Universal Music. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 127 perc.

 

Asif Kapadia a Sennáért elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó BAFTA-díjat, a 27 évesen elhunyt, hatszoros Grammy-díjas dalszerző-énekesnőről szóló Amy – Az Amy Winehouse sztori című újabb egészestés munkája pedig már Cannes-ban debütált, versenyen kívül. A film éppúgy „médiaszereplővé” vált, ahogy maga Amy Winehouse, a 127 perces alkotás azonban nem szenzációs leleplezésekre pályázik, hatásvadász eszközökkel is igen visszafogottan él, célja a lehető legempatikusabb módon, visszatekintő pozícióból megrajzolni egy ember portréját. Kapadia és stábja elképesztő mennyiségű archív videó- és képanyagot, a filmhez barátokkal, családtagokkal, munkatársakkal felvett több száz órányi interjú hangját szerkeszti egésszé, ebben maga Amy tűnik a legnagyobb segítségnek, aki nem csak a színpadon, hanem a baráti felvételeken is tökéletes szereplő, személyes hangú dalszövegeivel pedig kulcsokat ad a narratíva felépítéséhez.

De ki is ez az ember, mi is ez a történet? A film első fele sikerültebb, precízen, az érzelmi bevonódásnak is helyet adva gyűjti össze egy személyiség motívumait és vezet el arra a peremre, amikor a szeretetvágy és a tehetség kiteljesítésének drive-ja az otthonra-társra lelés és a világhír felé nyit éppen kaput, miközben a depresszió, az étkezési zavarok, a függőségek és a hírnévben megtapasztalt magány elkezdik átvenni a főszerepet. A második, nagyjából egy óra kaotikusabb, fogynak a baráti videók, eluralkodnak a kommerciális felvételek, egyre több az utólagos felismerést hordozó megszólalás. A sztori lezártsága és a felelősség kiterjesztése teszi felkavaróvá a filmet. Vajon volt-e olyan pont, mikor közbe lehetett volna avatkozni, volt-e olyan személy, aki közbe tudott volna? Az élet tanít meg arra, hogy hogyan kell élni, ha elég sokáig kihúzod – Tony Bennett megkésett üzenete egyszerre szól post mortem Amynek, a történet életben maradt szereplőinek és a nézőnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12349