KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó boszorkányvadász

Hegedüs Márk Sebestyén

The Last Witch Hunter – amerikai, 2015. Rendezte: Breck Eisner. Írta: Cory Goodman és melisa Wallack. Kép: Dean Semler. Zene: Steve Jablonsky. Szereplők: Vin Diesel (Klauder), Rose Leslie (Chloe), Elijah Wood (Dolan), Julie Engelbrecht (Királynő). Gyártó: Summit Entertainment / NeoReel. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált 110 perc.

 

Vin Diesel semmitől sem fél legújabb, boszorkányos akciófilmjében. Nem csoda, hiszen már a középkori nyitójelenetben halhatatlansággal átkozza meg a főgonosz, hogy aztán az idők végezetéig magányosan bolyongjon a világban és halomra gyilkolhassa a boszorkányokat. A történet napjaink Amerikájában folytatódik, ahol az Egyház amnesztiát hirdetett, a törékeny békét pedig csak ímmel-ámmal zavarja meg egy-egy szakadt rockerre emlékeztető renitens banya, akit ezért a status quót őrző Kaulder (Diesel) rendesen meg is ruház…

Persze haladni kell a korral, Kaulder pedig nyolcszázéves boszorkányvadász létére meglehetősen progresszív gondolkodású valaki – még iPadje is van –, így hiába próbálják rásütni a Halhatatlan Fasiszta bélyegét, ő a politikai korrektség jegyében éppen egy boszorkánnyal szövetkezik, hogy legyőzze az emberiség kipusztítását tervező Boszorkánykirálynőt. Az utolsó boszorkányvadász azért ilyesfajta moralizálásba szerencsére csak nagyon felületesen bocsátkozik; a maradék időben inkább olyan jelenetekre koncentrál, amelyekben Kaulder látványos harcok közepette CGI asztalokat borogat.

Ha hinni lehet Vin Dieselnek és a Lionsgate stúdiónak, Az utolsó boszorkányvadásztól egy potenciális franchise-t remélnek, már amennyiben a nézőket is érdekli a dolog. A film végén mindenesetre Kaulder ahelyett, hogy a hősies halállal örökre lezárná a konfliktust, inkább a partnernőjét választja, aki a film végére szakadt kismadárból igazi bombanővé válik (az ilyenektől kapnak hidegrázást a feministák). Hogy a folytatások bebiztosítása mellett milyen más indítékai lehetnének erre, az rejtély. Kiderül azonban, hogy míg a Balta és Kereszt rend tagjai az Apple-kütyüket preferálják, addig a boszorkányok a Microsoft-termékekre esküsznek. Siker esetén a következő folytatásból talán ezen ellentét gyökereire is fény derül majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12480