KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mapplethorpe

Jankovics Márton

Mapplethorpe: Look at the Pictures – amerikai, 2016. Rendezte: Fenton Bailey és Randy Barbato. Kép: Mario Panagiotopoulos és Huy Truong. Zene: David Benjamin Steinberg. Szereplők: Robert Mapplethorpe. Gyártó: Film Manufacturers / World of Wonder Productions. Forgalmazó: Cinefilm Co. Feliratos. 108 perc.

 

Nem tudjuk, hogy csak pont így jött-e ki a lépés, vagy a genderkérdések és a szólásszabadság körüli viták újbóli erősödése is szerepet játszott benne, de a 70-80-as években a szexuális identitást élve boncoló sztárfotós, Robert Mapplethorpe most hirtelen nagyon népszerű lett a filmesek körében. Hamarosan forgatják a róla szóló életrajzi filmet, ezzel párhuzamosan pedig tévésorozat is készül a Patti Smith-szel való különleges kapcsolatáról, amelyet a punk díva 2010-es memoárja, a csodálatosan lírai Kölykök nyomán írtak. Mintha csak ennek a játékfilmes dömpingnek készítené elő a terepet az HBO Mapplehorpe című dokumentumfilmje, amely egykori barátok, szeretők, munkatársak (és ezek mindenféle kombinációinak) megszólaltatásával járja körbe a kompromisszumot nem ismerő művész botrányokban gazdag életútját.

Feszesen szerkesztett ízelítőt kapunk a kertvárosi gyerekkorból, az iskolai évekből, a művészi és szexuális önkeresés időszakából, majd abból a hihetetlen tudatos és mérhetetlen becsvággyal átitatott brandépításből is, ami már befutott, a sztárság felé lépdelő fotósként jellemezte. Az egész felfokozott életút és sikeres pályafutás fölött pedig ott lebeg a tragikus végzet ígérete: az AIDS-ben való leépülés és a halállal való szembenézés kínokkal teli utolsó felvonása, amit szintén ő maga örökített meg a legjobban hátborzongató és ikonikussá vált önarcképeiben. Mert ahogy a film eredeti címéből is kitűnik, a Mapplethorpe által bejárt út elsődleges lenyomatait maguk a képek jelentik, minden visszaemlékezés vagy történet csak ezekhez fűzött lábjegyzet. Nagy erénye a filmnek, hogy tisztában van ezzel, és hagyja szóhoz jutni a képeket is az emberek mellett. A sok szólamból együtt rajzolódik ki az az ellentmondásokkal teli, de hihetetlen karizmatikus személyiség, aki mindenkit manipulált és az ujja köré csavart, de közben ugyanazzal a gyermeki nyitottsággal tudott egy virágos csendéletet, egy arcot, egy nemi szervet vagy épp egy kőkemény szadomazo-jelentetet fotózni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12768