KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bezárva

Sepsi László

Shut In – amerikai-kanadai-francia, 2016. Rendezte: Farren Blackburn. Írta: Christina Hodson. Kép: Yves Bélanger. Zene: Szereplők: Naomi Watts (Mary), Crystal Balint (Grace), Ellen David (Joan), Alex Braunstein (Aaron). Gyártó: Transfilm / EuropaCorp / Lava Bear Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 90 perc.

 

Az egyedülálló anyák a horrorfilm hőstípusainak különösen veszélyeztetett csoportjába tartoznak. Ha éppen nem valami soviniszta szatír (vagy akár maga az ördög) szagolja ki, hogy nincs férfi a háznál, még akkor is szembe kell nézniük a családjuk maradványaiban (általában egyke gyermek) megtestesülő múltbéli trauma pszichológiai veszedelmeivel. A tematika klasszikusának számító Ördögűzőben nem volt kérdés, hogy Chris MacNeil csak az egyház (és a patriarchátus) derék férfijaival szövetkezve veheti fel a harcot a Gonosszal; ezzel szemben a Bezárva hősnőjének tortúrája elsősorban a függetlenedésért zajló küzdelem, hiába lábatlankodik körülötte egy apapótlék pszichiáter és egy jó partinak tűnő kérő.

A The Babadookhoz hasonlóan itt is egy halálos kimenetelű autóbaleset kezdőpont, amely után az egyre labilisabb elmeállapotú özvegy félreeső házikójukban magára marad mozgásképtelen mostohafiával, de a többértelmű klausztrofób téboly színrevitele helyett a Bezárva inkább az egyszerűbb megoldások felé húz, idővel lazítva a szívszorító anyaportrén, végül pedig menthetetlenül átadva a teret a fantáziátlan kergetőzésnek. Bár a külvilágtól elzárt otthonban zajló csiki-csukival Farren Blackburn filmje megfeneklik az ezerszer látott ijesztgetések szintjén, a pubertáskori gyereknevelés kínjainak felidézésével olykor mégis szert tesz némi egyediségre. A bezárva/kizárva érzelmi elidegenedésre utaló szójátékától az „egész nap a gép előtt ül” tapasztalatának morbid újragondolásáig a Bezárva könnyedén kiteszi az egyenlőségjelet a kamaszkori szülő-gyerek konfliktusok és a szűk térben játszódó horror közé: hiszen mindkettő azzal kezdődik: „mintha egy idegen lenne a házamban”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13009