KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tökéletes gyilkos

Schubert Gusztáv

A tökéletes gyilkos – magyar, 2017. Rendezte: Pacskovszky József. Írta: Pacskovszky József, Pacskovszky Zsolt. Kép: Gózon Francisco. Zene: Bacsó Kristóf. Producer: Hábermann Jenő. Szereplők: László Zsolt (Kamenár), Hőricz Nóra Lili (Petra), Szabó Győző, Szabó Kimmel Tamás. Gyártó: Forum Hungary. Forgalmazó: Forum Hungary. 98 perc.

 

Mi az oka, hogy Magyarországon a bűnügyi film lábra nem tud kapni? Az ötvenes években mindenki tudta a választ, bűnözni csak a sötét kapitalizmusban szoktak, a szocializmus tökéletes társadalmától alkatilag idegen a bűn, se sorozatgyilkosok, se maffiózók, se korrupt zsaruk nincsenek. E hazugsághoz többé-kevésbé a puha diktatúra is ragaszkodott. A magyar vadkapitalizmus beköszöntével aztán ránk zúdult a bűn: olajszőkítés, korrupció, szervezett bűnözés. De mintha a hiánygazdaság után a bőség zavara bénította volna meg a magyar krimiszerzőket. A magyar krimi vagy amerikai mintákat másolt (rosszul), vagy valami zavaros és ízetlen bűnügyi hungarikummal próbálkozott. A kritikai siker és a néző egyaránt elmaradt. Egészen a legutóbbi időkig, tavaly már három perfekt bűnügyi film készült: a Félvilág, a Tiszta szívvel, A martfűi rém. A tökéletes gyilkos könnyedén folytathatta volna a sort, számos adottsága megvolt hozzá: egy lélektani csapdákra, kettős játszmákra hangolt eredeti stílusú rendező, egy kitűnő noir-karakter, egy végzetes vonzerővel rendelkező fiatal színésznő (Hőrich Nóra Lili a Szabadesés folpack-szex jelenetével akadt be a magyar macsófantáziába), és még a krimiírásban való jártasság is adott volt (a Pacskovszky-testvérek izgalmas bűnügyi regénye, a Nő kutyával és Holddal két éve jelent meg az Agavénál).

Az alapsztori is hatásos: egy magányos igazságosztó veszi magára a rendőrség és a bíróság feladatkörét, és sorra végez azokkal a gazfickókkal, akik megúszták a felelősségre vonást. Kamenár, a kemény zsaru hamar rájön, hogy a nyomot sohasem hagyó „tökéletes gyilkost” alighanem a rendőrség kötelékében kell keresni. A nyomozást azonban rendre eltereli valami megfelelési kényszer, amit nem először tapasztalhatunk a kortárs magyar krimikben: mindent be kell vetni, ami plusz nézőt hozhat. Autósüldözést, gótikus kazamatákat (végül már apáca-múmiák között folyik a hajsza a gyilkos után). És persze szexet. Csakhogy a hősnő több mint „dögös csaj”, igazi femme fatale, rá és Kamenárra film noirt lehetne/kellene építeni. Pacskovszky azonban éppúgy cserbenhagyja ezt az erős szálat, ahogy a kemény zsaru megtartóztatja magát a végzet asszonyától. Lehetett volna egy film noirunk, de be kellett érnünk a félbe-szerbe hagyott előjátékkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13192