KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ouija: A gonosz eredete

Soós Tamás Dénes

Ouija: Origin of Evil – amerikai, 2016. Rendezte: Mike Flanagan. Szereplők: Annalise Basso, Lulu Wilson, Elizabeth Reaser. Forgalmazó: Universal. 99 perc.

 

Az Ouija: A gonosz eredete a kortárs horrorfilm egyik érdekes anomáliája. Papíron csupán egy ésszerű gazdasági vállalkozás – az ötmillióból százat csináló Ouiját nem lehetett nem folytatni –, mégis a legélvezetesebb műfaji retrózás a Démonok között óta. Mike Flanagannek sikerült az, ami az Annabelle-nek nem: érdekesen gondolta tovább egy főgonosz eredetmitológiáját, és az Alagúttal ígéretesen kezdődő, az Oculusszal és a Hush-sal pedig még izgalmasabban folytatódó rendezői életművet sem nullázta le. Az első Ouija még egy meglehetősen sablonos tinihorror volt, amit nem elég, hogy egy társasjátékra alapoztak, de még a horrort is kifelejtették belőle. Stiles White képes volt földalatti átjáróban arrébb tolt bevásárlókocsival riogatni a nézőt, és ha valami frappáns ötlete támadt, mint például fogselyemmel bevarrni a vagány csaj száját, a tinibarát korhatárbesorolás miatt abból is kivágta a lényeget. Jól jelzi Flanagan stílusérzékét, hogy ő a nevezett szájbevarrásból már a Poltergeist fürdőszobai nagyjelenete előtti főhajtást rendez. A gonosz eredete vállaltan oldszkúl rém-üldözés, tulajdonképpen Az elcserélt gyermek és Az ördögűző ötletes homázsa, melyben a megszállt kislány és a férjét gyászoló anya segítségére egy szintén megözvegyült pap siet (az E.T. egykori Elliottja, Henry Thomas). Flanagan nemcsak a történetben, de vizuálisan is a hetvenes éveket imitálja az áttűnésekkel, a variózással, vagy az elő- és a hátteret is fókuszban tartó operatőri munkával, amely a lakást hosszú beállításokban bekóborló kamerakezeléssel szögeli be a házba nézőjét. A gonosz eredete a váratlan hanghatások ideiglenes sokkját hosszú távú szorongásra cseréli, amin csak az enyhít a fináléban, hogy a történet logikájából nem következő fordulatokat is be kellett iktatni, hogy eljussunk az első filmben kijelölt végponthoz. A játékidő nagy részében azonban Flanagan felülemelkedik a korlátokon, és úgy keveri az előre leosztott lapokat, hogy abból egy eredetiséggel aligha vádolható, technikailag viszont lenyűgöző horrorfilm születik, amelyben Lulu Wilson bociszemű, démonlakta kisszösziként Linda Blairével felérő alakítást nyújt. Egy biztos: másfél órás termékelhelyezés sosem volt még ennyire élvezetes.

Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm, Mike Flanagan audiokommentárja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13243