KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tulipánláz

Varró Attila

Tulip Fever – amerikai-brit, 2017. Rendezte: Justin Chadwick. Írta: Deborah Moggach regényéből Tom Stoppard. Kép: Eigil Bryld. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Alicia Vikander (Sophia), Dane DeHaan (Jan), Holliday Grainger (Maria), Christoph Waltz (Cornelis). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 105 perc.

 

Alig fél évvel Park Chan-wook finomművű Szolgálólánya után mozikba került Hollywood saját verziója a kosztümös szerelmi négyszög-thrillerre, amelyben egy gazdag ifjú hölgy összefog szolgálólányával, hogy kijátszva idős urát-parancsolóját, külföldre szökhessen egy vonzó, ám nem éppen feddhetetlen fiatalember oldalán. Noha a film ezúttal is színvonalas irodalmi alapanyagból született (sőt Deborah Moggach írónő maga is részt vett az adaptációban), és a főszerepeket játszó színészek (élen a végre karaktert váltó Christoph Waltz-cal) sem maradnak el semmiben a koreai párdarabtól, az összehasonlítás mérlege mégis jócskán Park javára billen.

Az egzotikus vidékek és témák szakavatott iparos-rendezője, Justin Chadwick ugyanis épp azt hanyagolta el leginkább az alapműből, ami – különösebb fordulatok és látványosabb indulatok híján – a legnagyobb vonzerejét jelenti: a 17. századi amszterdami tulipánláz aprólékos részletekből felépülő kontextusát, valamint beszédes párhuzamait az ugyancsak ekkoriban virágzó németalföldi festészettel – a művészet és szépség iránti rajongás két, igen eltérő formájának ütköztetését. A gyönyörű polgárasszony-modelljébe beleszerető Jan van Loos festő (feltehetően Jacob van Loo fiktív verziója), aki rangos portréfestői pályáját elhagyva tulipánbrókernek áll, hogy kiszolgálva a múlékony csodák iránti divathóbortot meggazdagodjon, nem sokban különbözik az álomgyárakba beálló művészek szomorú példáitól – köztük azzal a Tom Stoppard (film)íróval, aki a tömegfilmes igényeknek tett kínos engedményeivel (mint a Judi Dench nagyasszony számára kínkeservvel beillesztett extraszereplő vagy a hősnő pozitív vonásaira rásegítő módosítások) immár igen csak távol került a Rosencrantz és Guildenstern halott hajdani kesernyés művészparabolájától. A Tulipánláz kétségkívül igényes képi világú, látványos keretbe illesztett alkotás, ám ahelyett, hogy átlényegítené és halhatatlanná tenné megfestett tulipánját, csupán csak mutatós képeslap-reprodukciót fényképez belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13392