KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt egyszer egy Szíria

Barkóczi Janka

Insyriated – belga-libanoni, 2017. Rendezte és írta: Philippe Van Leeuw. Kép: Virginie Surdej. Zene: Jean-Luc Fafchamps. Szereplők: Hiam Abbass (Oum Yazan), Diamand Bou Abboud (Halima), Juliette Navis (Delhani). Gyártó: Altitude 100 / Films Boutique / BE TV. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 85 perc.

Az örökkévalóságba nyúló szíriai polgárháború minden fájdalma és monotóniája egyetlen lakásba sűrűsödik. A szebb napokat látott damaszkuszi otthon terei és tárgyai szinte ontják magukból a kilátástalanságot és a szorongást. A kamera riadtan szalad szobáról szobára, és mindenhol egykor harmóniában élő családtagokba és átmenetileg ide menekült idegenekbe botlik, akik kényszerű egymásra utaltságban próbálják túlélni a környéken zajló súlyos harcok átvonulását.

Philippe Van Leeuw, aki operatőrből lett rendező, mesterien megalkotott, hosszú felvételekre komponálja meg a kamarajáték jeleneteit, melyekből egyszerre árad a rendkívüliség és a banalitás. A képfolyam a lakásban szinte teljesen magukra maradt nők körül kering, akiket a régió ragyogó tehetségei formálnak meg. A tér és a történet középpontjában a nálunk leginkább talán a Citromfából ismert sztár, a ház kemény úrnőjét alakító izraeli arab Hiam Abbass áll, aki az utolsó pillanatig ragaszkodik ahhoz, amit egy élet kemény munkájával megteremtett. A szikár vonású Abbass minden rezdülése végsőkre elszánt és hiteles, benne egy érett, nagy színésznőt látunk a karrierje csúcsán. A pályája elején álló fiatal libanoni díva, Diamand Bou Abboud szintén a szemünk előtt, megrázó módon válik egyik pillanatról a másikra törékeny kamaszlányból traumatizált asszonnyá.

A konyha, nappali és hálószoba falai közé szűkült világba kintről csak az átrepülő helikopterek, robbanások és gépfegyverek zaja szűrődik be, mégis minden pillanatban érezzük a veszély valóságát. Bár a Volt egyszer egy Szíria távolról sem tökéletes film, a zenehasználat például olykor tolakodó és keresett, mégis jeges kíméletlenséggel villant fel valamit abból a borzalomból, mely a lakásban és a lakáson kívül élőket egyszerre nyomasztja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13483