KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Merülés a szerelembe

Roboz Gábor

Submergence – német-francia-spanyol-amerikai, 2017. Rendezte: Wim Wenders. Írta: J. M. Ledgard regénye alapján Erin Dignam. Kép: Benoît Debie. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Alicia Vikander (Danielle), James McAvoy (James), Alexander Siddig (Dr. Shadid), Celyn Jones (Thumbs). Gyártó: Backup Media. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 112 perc.

 

Hiába változatlanul aktív bő harminc évvel csúcskorszaka után is, Wim Wenders az elmúlt évtizedben leginkább csak más művészekről forgatott dokumentumfilmjeivel – Pina, A Föld sója – ért el sikereket, a játékfilmezés a jelek szerint már kevéssé foglalkoztatja, és legutóbbi egészestése csak megerősíti ezt a feltevést. A külföldön tavaly bemutatott Merülés a szerelembe az eredetileg tényfeltáró újságíróként dolgozó, skót J. M. Ledgard regényéből készült (akit az ínyenc magyar olvasók az érzelmekben és utalásokban egyaránt gazdag Zsiráf című regényéről ismerhetnek), és bár percek alatt egyértelművé teszi, milyen filmre számíthatunk, tartogat egy egészen másfajta meglepetést.

A rendező sokadik adaptációjának főhősei a Grönlandi-tengeren dolgozó biomatematikus Danielle, aki szakmailag gyümölcsöző, de életveszélyes merülésre készül a tengerfenékre, és James, az éppen Szomáliában dolgozó kém, akit dzsihádista terroristák tartanak fogva egy ablaktalan helyiségben. A nő és a férfi még az előző évben ismerkedett össze egy tengerparti szállóban, és az idilli környezetben villámgyorsan kialakuló románc mindkettejükben olyan emlékeket hagyott, amelyek még a külvilágtól elzárva is kapaszkodót jelentenek számukra.

Jogosnak tűnik abból kiindulni, hogy egy Wenders szintű veterán valahogy csak elboldogul egy széles közönségnek szánt szerelmi melodrámával, a film mégis mintha egy remegő kezű pályakezdő munkája lenne. Nézőként ritkán tapasztalhatjuk meg, hogy két sztár között ennyire nem működik a kémia, a suta párbeszédekkel és trehány jelenetekkel felvázolt románc láttán pedig nehéz nem arra gondolni, hogy az alkotók úgy voltak vele, elég két szép színészt mozgatniuk szép hátterek előtt. A főhősök számára a játékidő előrehaladtával a feszültség fokozódik, a nézőben viszont inkább a zavar, hogy még ha bérmunkáról is van szó, egy ekkora szakmai rutinnal bíró rendező miért nem tette bele legalább a minimumot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13672