KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kutyám nélkül soha

Baski Sándor

Smuggling Hendrix – ciprusi, 2018. Rendezte és írta: Marios Pipedires. Kép: Christian Huck. Zene: Kostantis Papakonstantinou. Szereplők: Adam Bousdoukos (Yiannis), Vicky Papadopoulou (Kika), Fatih Al (Hasan), Toni Dimitriou (Pambos). Gyártó: Pallas Film / AMP Filmworks / View Master Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A kettéosztott városok és országok nemcsak a kémthrillerek számára szolgálhatnak elsőrangú kulisszaként, de vígjátéki helyzetek kibontására is ideálisak, ahogy azt Berlin (Egy, kettő, három) vagy Korea (Welcome to Dongmakgol) példája is illusztrálja. A ciprusi Nicosiát is egy „zöld vonal” szeli ketté, a város északi fele az Észak-Ciprusi Török Köztársasághoz tartozik, a déli a Ciprusi Köztársasághoz. A helyzetet bonyolítja, hogy utóbbi 2004 óta az Európai Uniónak is tagja, így egészen más (bürokratikus) szabályok vonatkoznak rá, amit Piperides filmjének főszereplője, Yiannis kénytelen személyesen is megtapasztalni. Imádott kutyája, Jimmy Hendrix átkóborol a határon, és bár sikerül megtalálnia, vissza már nem viheti az Unió területére a szigorú egészségügyi előírások miatt: így aztán kénytelen alternatív megoldást keresni és felbérel egy török csempészt kedvence visszaszerzéséhez.

Vígjátéknak és heist filmnek is erőtlen kissé Piperides első rendezése – a térdcsapkodós poénok és a váratlan fordulatok is hiányoznak belőle –, mentségére ugyanakkor felhozható, hogy legalább a főszereplője izgalmasan terhelt figura. Yiannist többszörösen is sújtja a sors, az egykori zenészt elhagyta a barátnője és az életkedve, képtelen fizetni a lakbért, és közben alvilági pénzbehajtók üldözik. Lelkiállapotának az sem tesz jó, amikor meglátja, hogy a török oldalon álló egykori családi házukba török cipriótákat költöztettek be. A családfő hajlandó segíteni neki a kutya megmentésében, ha Yiannis megígéri, hogy utána örökre békén hagyja őket. A közös küldetés során természetesen egymás fejére olvassák a másik fél történelmi bűneit – végül közös nevezőre jutnak abban, hogy mindketten legszívesebben nyugatra emigrálnának egy jobb élet reményében –, így a helyi politikai viszonyokban járatlan néző is képet kaphat arról, hogy milyen feszültségek uralják a várost és a szigetet. A kutyám nélkül soha legfőbb erénye mégis az, hogy segítségével újabb tételt húzhatunk ki filmes bakancslistánkról: immáron elmondhatjuk, hogy láttunk egy „ciprusi vígdrámát” is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13773